Hogyan okozhat kárt a mammográfia?

Problémát okozhat a mellek vizsgálata? Egy új tanulmány szerint csupán 5-ből 1, mammográfiával azonosított kisebb rákos megbetegedésből lesz nagyobb, életveszélyes tumor. Ugyanakkor a gyakori mammográfiás vizsgálat ártalmas lehet.

Mindössze 5-ből 1, mammográfiával kimutatott rákos megbetegedésből lesz életet veszélyeztető daganat, állítja egy új tanulmány, amely azt sugallja: ellenben ha valaki sűrűn jár mammográfiára, az jelentős kárt okozhat.

A mammográfiát igen hatékonynak tartják a kisebb tumorok azonosításában, s ezen tumorok többsége sosem alakul át életveszélyes daganattá. Nem kis gondot okoz, hogy maguk az orvosok sem tudják igazán megmondani, mely kisméretű tumorokból lesz baj, s melyekből nem. Ezért aztán mindegyiket, amelyikre fény derült, kezelni kezdik, akkor is, ha nem lenne szükséges. Az eredmény: egyes nők jobban szenvednek a diagnózistól és a kezeléstől, mint magától a ráktól.

Az új tanulmányt H. Gilbert Welch orvos vezette, a libanoni Dartmouth Intézet Közösségi és Családi Egészség osztályának professzora, aki karrierje nagyrészében a „túldiagnosztizálást” tanulmányozta. Olyan betegségek diagnózisait, melyek valójában sosem teszik beteggé az embert. Ezek tulajdonképpen a szűrések „mellékhatásai”, noha természetesen nagyon zavaróak a betegek számára.

De mit is jelent a túldiagnosztizálás, s mit kell megérteniük a pácienseknek, mielőtt kézhez kapják a mammográfiai tesztek eredményeit?

„Csakhogy nem minden tumor ilyen. Gondoljunk csak bele, hogy a rákok is különbözőek, akár az állatfajok – magyarázta Welch. – A mammográfiára tekintsünk most úgy, mint egy kerítésre. A cél bekeríteni az állatokat, hogy megakadályozzuk a szökésüket. Mondjuk, a madarak a leggyorsabban növekvő rákfajták. Azok, amelyek már szétterjedtek, mielőtt kimutatták őket. A szűrés nem segít az esetükben. Aztán ott vannak a nyulak. Megfoghatjuk őket, ha elég hozzá a kerítés. Ez az a helyzet, amikor a szűrés a legjobb hatást fejtheti ki, egy sokkal lassabban fejlődő rák esetében. S végül vegyük példának a teknősöket. Olyan rákok ezek, amelyek sehová sem jutnak. Nincs szükség kerítésre. Szerencsétlen véletlen, hogy a szűrés igen jó a teknősök megfogásában, s ez vezet a túldiagnosztizáláshoz és túlkezelésekhez” – szögezte le a szakember.

A túldiagnosztizálást és túlkezelést illetően komoly gondot jelent, hogy mindez nemcsak sok pénzt emészthet fel, hanem felesleges szorongást, félelmet kelt a páciensben. Rettegésben telnek a napjai, miközben tulajdonképpen nem is beteg. A mellrák kezelésének ráadásul jelentős mellékhatásai vannak – fejtette ki Joann Elmore orvos, a Seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ professzora és kutatója, aki szintén szakértő a témában.

A páciensekben a kockázatot kell tudatosítani. A nők egyébként is hajlamosak túlságosan félni a mellráktól, sokan hiszik talán feleslegesen, hogy nagyobb rizikónak vannak kitéve, mint mások – mondta Joann Elmore, hozzátéve, hogy nem kevesen azt gondolják, a mammográfia menti meg az életüket. „Ugyanakkor mára a rák kezelése is csodás fejlődésen ment keresztül, attól függetlenül, hogy melyik stádiumban diagnosztizálják a beteget” – mondta a szakember.

Tény és való, hogy a hamis „pozitív” eredmény leírhatatlan szorongást okoz. S ha a mammográfiai szűrés talál valamit, valójában honnan lehet tudni, kialakul-e a rák belőle? Gilbert Welch szerint a tumor mérete és minősége adhat némi támpontot, de 100 százalékban nem tudják megmondani, ez máig egy talány.

S a legtöbb esetben, ha ez a szituáció áll fenn, a beteget kezelni kezdik. Vannak azonban orvosok, akik a páciensre bízzák a döntést: várjanak-e figyelmesen, követve állapotukat – ez különösen az in situ ductalis carcinoma esetén jellemző – olyan mellrákfajta ez, melyben a kóros sejtek csak a tejcsatornák belső hámját érintik.

A szűrés, azaz a mammográfia természetesen ésszerű dolog, de az emberek nem számítanak a fent leírt, másodlagos problémára vele kapcsolatban – azaz arra, hogy keresni kezdenek valamit, amely sosem betegíti majd meg őket.