4 gyakori tévhit a hallásromlásról

Számos tévhit él az emberekben a hallásromlásról, a hallókészülékekről, és arról, hogyan befolyásolhatja az életünket a halláscsökkenés.

Íme, a leggyakoribb félreértések:

1. A hallásromlás csak az idősebb emberek problémája

Természetesnek vesszük, hogy az idős emberek nagyothallanak, de a hallásromlás már jóval korábban utolérhet bennünket. Öröklött hajlam, betegség és az erős zajoknak, hangos zenének való kitettség bármely életkorban károsíthatja a hallásunkat maradandóan is. Egyre több fiatal küzd halláscsökkenéssel, és a számuk egyre csak növekszik, köszönhetően annak, hogy sokan minden nap órákon át fülhallgatóval hallgatnak zenét túl nagy hangerővel.

2. A nagyothallókhoz hangosabban kell beszélni, hogy megértsenek

Nagyon sok nagyothalló ember érzékeli a hangerőt, csak nehezére esik megérteni a hangokat és a szavakat különösen zajos körülmények között. A hangos beszédnél sokkal jobban segíti a kommunikációt a szájról olvasás, ezért mindig forduljunk szembe nagyothalló beszélgetőtársunkkal, ne takarjuk el a szánkat, ne hadarjunk, és ne motyogjunk, hanem világosan, tisztán artikuláljunk.

3. Minden hallássérült jelnyelvet használ

A legtöbb halláscsökkenéssel élő hallókészüléket használ, hogy halljon másokat. Valójában elég kevesen ismerik közöttük a jelnyelvet. Bár igen hasznos a kommunikációban, a jelnyelvet elsősorban azok tanulják meg, akik születésüktől vagy gyermekkoruktól siketek.

4. Egy hallókészülék tökéletesen visszaadja az elvesztett hallást

Egy hallókészülék sosem fogja úgy visszaadni a hallást, mint ahogyan a fülünkkel hallottunk. Sokan éppen ezért nem hordják a hallókészüléküket. Türelmesnek kell lenni, mert időbe telik, míg teljesen hozzászokik valaki. Ebben a legnagyobb segítséget az jelenti, ha szakemberrel a lehető legjobban, egyéni igényeinkre állíttatjuk be a készüléket. Így fog valóban javítani az életminőségükön.