Koronavírusos beteg beszámolója

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Lehet, hogy sokan tudjátok már, de elkaptam ezt a koronavírust. Egy összefoglalót szeretnék erről készíteni Nektek, hogy mindenki képben legyen. Egy valós történetet hallhattok.

Mindenekelőtt azt hozzátenném, h ezek az én tüneteim, mindenkinek máshogy reagálhat rá a szervezete, ezért kérlek ezt vegyétek figyelembe.

Március 13-án kezdődött. 12 napja, azaz 2 hete itthon vagyok betegen. 39,2 fokos lázzal indult. Már aznap éreztem a nehézlégzést, hogy a levegővétel fáj, szúr, mintha elfogyna. Próbáltam sóhajtani, de nem tudtam! Ezt vegyük nagyon komolyan! Nagyon rossz érzés volt. Lázcsillapítóval csökkentettem a lázamat, amikor szükséges volt. Köhögni egyáltalán nem köhögtem. Végtagfájdalmak, izomfájdalmak erősek voltak. Egyszer volt ájulás, egyensúlyvesztés is. A tünetek közé sorolnám még a szemfájdalmat és a fülcsengést is.

Minden áldott nap próbáltam elérni a háziorvosomat telefonon, de nem tudtam. Mivel nem is sejtettem még, hogy pontosan mi bajom van, ezért nem mentem ki a lakásból, nehogy megfertőzzem a körülöttem lévő embereket. Amúgy meg nem érintkeztem semmilyen bizonyítottan fertőzött beteggel vagyis nem tudtam róla, nem utaztam külföldre sem. A magas lázam csökkent kb. 5 napig tartott, utána folyamatos 37.0. Viszont a nehézlégzés egész végig fennállt, talán ez a legrosszabb tünet, nem tudsz mély levegőt venni, fáj a levegővétel! Nagyon rossz! Igazából a tünetek miatt sejteni lehetett, h egy valószínűleg tüdőgyulladás tüneteivel rendelkező állapotban vagyok.

Próbáltam elérni a háziorvost, megint sikertelen volt. Aztán hívtam a zöld számot, ott a kis hölgy elmondta, hogy mellettük nincs orvos, csak tájékoztatják az embereket és azt javasolta, hogy hívjam fel a háziorvost. Ez eléggé nevetséges! Az ügyeletet is hívtam, ők sem jöttek ki. Ilyenkor már kezdtem ideges lenni. A lényeg, hogy azt szerettem volna, hogy egy orvos megvizsgáljon, de ezt nem tudtam elérni 5 napon keresztül! Ilyenkor hívtam a mentőszolgálatot. Kb. 2 óra múlva jöttek ki beöltözve. A tünetek miatt bevittek a Szent László Kórház Infektológiai Osztályára. Kaptam maszkot és kesztyűt is.

Beregisztrálnak, felveszik az adataidat és rengeteg vizsgálatot végeznek. EKG, tüdőröntgen, véroxigenizációs szint, vérnyomás stb. és a lényeg a koronavírus teszt. A teszt úgy zajlik, hogy előtte kb. 4-5 órával nem ehet, nem ihat, sőt még fogat sem moshat a potenciális beteg. Egy pálcával a garatból és az orrból vesznek mintát. Eléggé kellemetlen, de ki lehet bírni. A teszt kb. 1 napos, azaz másnap van eredmény. A tüneteim amúgy enyhének számítottak, ezért nem kellett befeküdnöm a kórházba. Így hatósági házikaranténba kerültem. Másnap reggel hívtak fel, hogy a tesztem pozitív lett. Hát nem örültem. Annyi jóhír volt, hogy Dr. Szlávik János hívott fel telefonon és megnyugtatott, hogy az én állapotom a gyógyult stádiumba lépett, tehát úgy néz ki, legyőzte az immunrendszerem a vírust. A protokoll szerint otthon kell még maradjak, de fel fogok épülni. A szokásos kontaktkutatást nálam is végigcsinálták. Most itthon fekszem és próbálom kipihenni ezt a borzalmas 2 hetet. A karantén feloldásához 3 negatív tesztre van szükség. Az én esetemben már egy ún. mobil tesztet fognak levenni a lakásban. Erre egy speciális mentőautó áll rendelkezésre, amely egy erre alkalmas felszereléssel rendelkezik.

Konklúzió

Sajnos amint tapasztaltam, mindenki a háziorvosokra tereli a felelősséget, ami az én esetemben sem volt szerencsés. Nem lehet őket telefonon elérni. Nagyon le vannak terhelve. Én felelősségteljes állampolgárként jártam el és nem mozdultam ki a lakásból, függetlenül attól, hogy nem tudtam milyen betegségben szenvedek...és milyen jól tettem! De így nem tudott megvizsgálni egyetlen orvos sem! Ezen valamit változtatni kellene! A tüneteket észlelve előbb kellett volna kihívnom a mentőket, hogy kiderüljön mégis fertőzött vagyok.

Sajnos sokan nem veszik ezt komolyan. Egy egészséges ember is megszenvedi ezt a vírust. Nekem idős szüleim vannak és nyilván nem szeretném, ha elkapnák, mert nekik végzetes lehet. A mostani helyzetben ne legyünk önzők. Gondoljunk embertársainkra.

Aki teheti MARADJON OTTHON!

Tamás