Alzheimer-kór - Újfajta kapcsolódások

Ruth Drew, az amerikai Alzheimer Szövetség igazgatója szerint még soha senki nem nyert meg vitát alzheimeressel szemben.

A szakértő sokáig dolgozott egy kórház geriátriai pszichiátriai osztályán, valamint egy Alzheimer-kórral élőknek fenntartott segélyvonal vezetőjeként. Saját személyes élményei is azt erősítik meg, hogy semmi logika vagy racionalitás nem segít ezekben a helyzetekben.

Mivel nem tudhatjuk, hogy pontosan hogyan is fog megváltozni egy bizonyos személy agya az Alzheimer-kór hatására, fontos, hogy megértőek és türelmesek legyünk. A szótlan rokonból beszédes idős válhat, a visszafogott nagymama obszcén szavakat használhat, a szerető apa elfelejtheti gyermekét. Drew azt javasolja, hogy mindig szemből közelítsük meg a demenciával élőt és szólítsuk a nevén. Nagyon fontos a szemkontaktus - ám talán még ennél is lényegesebb, hogy megadjuk a másiknak a tiszteletet, ami egy egész élet tapasztalatait megilleti.

Vegyük azt is figyelembe, hogy a betegség lelassítja a gondolkodási folyamatokat. A tiszta, világos, tömör beszéd, a gesztikuláció mind segítségünkre válhat. Ha például kávét kínálunk, tegyünk le az asztalra és kérdezzük meg: "Kávét?" A nyelvi készségek hanyatlásával kis detektívmunka kell, hogy kiolvassuk a mimikából, apró rezdülésekből, hangadásokból és sóhajokból, milyen szükséglete vagy kérése van a demenciával élőnek.

A demenciában érintett szerettünk akkor is ugyanolyan ember marad, amikor már esetleg nem tud beszélni vagy nem ismeri meg hozzátartozóit. Ez azt is jelenti, hogy ugyanúgy igénye van a kommunikációra és a kapcsolatra is. Drew szerint érdemes megkeresnünk a kapcsolódás olyan formáit, amik kevésbé támaszkodnak a nyelvi készségekre. Egy kézfogás, egy dal, a zene, a természetben töltött idő, a testi gondoskodás mind segíthet közelebb érezni magunkat egymáshoz. Sokat tanulhatunk a demenciával élőtől arról, hogy nem mindig szavakra van szükség.