A mesterséges megtermékenyítésben részt vett férfiaknak nagyobb az esélyük a prosztatarákra

Nagyon sok férfi úgy van a termékenységgel, hogy nem zavarja az alacsony spermiumszám addig, míg nem szeretne családot, sőt, utána sem, elvégre így minimális az esélye a “becsúszó” babának. Ez ugyan igaz, de az alacsony spermiumszám mögött olyan zavarok is állhatnak, melyek hosszabb távon nagyon komoly egészségügyi gondokat jelentenek!

A témában Ratkó Tünde szülésznő, termékenységi szakember van a segítségünkre.

Mesterséges megtermékenyítés

Egyre több pár próbálkozik hiába a családalapítással, és egyre többen fordulnak a termékenységi klinikákhoz azért, hogy in vitro fertilizációban, vagyis mesterséges megtermékenyítésben vegyenek részt. Ezzel azonban több probléma is lehet. Azon túl, hogy a nők szervezetét nagyon erősen megterheli az a hormonkúra, melyet ilyenkor alkalmazni kell, a férfiakat hamis nyugalomba ringatja.

A férfi feladata a gyermeknemzés. Amikor kiderül, hogy a spermiumszáma alacsony – ez ma már a meddő párok esetében a férfiak több, mint felénél igaz -, akkor a gondot megoldja a mesterséges megtermékenyítés. A férfi pedig nem tesz semmit a spermiumszám növelése érdekében, hiszen már “nincsen rá szüksége”, és így minimalizálhatja a nem tervezett terhesség kialakulását. Ez az út azonban nagyon nagy veszélyeket rejt magában.

Rák

A svéd Lundi Egyetem tudósai egy kiterjedt vizsgálatot folytattak. A vizsgálatba vegyesen vontak be olyan apákat, akiknek természetes úton fogant gyermekük, és olyanokat, akiknek ehhez orvosi segítségre volt szükségük. A tanulmányból pedig kiderült, hogy a mesterséges megtermékenyítési folyamatban részt vett férfiaknál magasabb a prosztatarák kialakulásának kockázata 55 éves kor előtt.

"Nyilván nem a beavatkozás emeli meg ezt a kockázatot, hiszen a mintaadáson kívül a férfiaknak más teendőjük nincsen. A gondot az alacsony spermiumszám, illetve annak hátterében meghúzódó gondok jelentik" – mondja Ratkó Tünde. A legtöbb esetben a bajt a tápanyaghiányos állapot váltja ki, mely eltolódást okoz a szervezet működésének számos pontján, többek közt az endokrin rendszerben is. Az ilyen eltolódások egy része “csak” meddőséggel jár, egy részük azonban növeli egyes betegségek kialakulásának kockázatot, többek közt a prosztatarákét is, ahogyan arra a svéd tanulmány rámutatott.

Spermiumszám emelése

A csökkent spermiumszám oka sokszor nem meghatározható, ami azt jelenti, hogy a szakemberek nem találnak semmilyen konkrét betegséget a háttérben. De még ha találnak is, annak a kórnak a kialakulásában is vastagon benne van a tápanyaghiányos állapot megléte. Ez a gond ugyanis ma a világ népességének több, mint negyedét érinti, nagyjából 2 milliárd embert. Az ok a táplálkozási szokások megváltozásában és a nagyüzemi mezőgazdaságnak az ételek beltartalmára gyakorolt hatásában keresendő. Az elmúlt 50 évben ugyanis sajnos az élelmiszereink tápanyagtartalma több, mint 50%-kal is csökkenhetett.

A tápanyagok pótlása nagyon sok esetben megoldja a spermiumszám növekedését is, méghozzá úgy, hogy helyre billenti a szervezet működését, vagyis minimalizálhatja az egyes betegségek kialakulásának kockázatát is. Ma már rengeteg táplálékkiegészítő közül lehet válogatni, köztük pedig kifejezetten férfiak számára kialakított lehetőségek is vannak.

A választásnál azonban érdemes két szempontot előtérbe helyezni:

• A készítmény mindenképpen legyen komplex összetételű. Az egyes anyagok ugyanis segítik mások felszívódását, beépülését, mint a C-vitamin és a vas, a cink és a réz, vagy éppen a D-vitamin és a kalcium kapcsolatánál. Az önmagukban bevitt anyagok beépülése alacsonyabb, mint a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező tápanyagoké.
• A beépülés kulcskérdés, vagyis, hogy az anyagok minél jobban hasznosuljanak. A kevéssé hasznosuló anyagokat a szervezet egyszerűen kiválasztja, és a végeredmény egy igen drága vizelet lesz, semmi több. Hogy ne felesleges pénzkidobás legyen a táplálékkiegésztő, érdemes olyat választani, amiben az anyagok szerves, biológiailag aktív kötési formában vannak jelen (ez praktikusan -citrát és -glükonát kötéseket jelent, például cink-citrát, vagy vas-glükonát). Az ilyen kötéssel rendelkező anyagok hasznosulási aránya akár 80% is jobb, vagyis lényegesen nagyobb segítséget jelentenek, mint szervetlen kötésű társaik.