Stroke: segít a járáson a megerőltetőbb testmozgás?

A nagy intenzitású és változó edzés hatékonyabb

A valós körülményeket imitáló, nagy intenzitású, lépésenkénti edzés jobban elősegítheti a járási képességek elsajátítását, miután valaki stroke-ot kapott.

Úgy tűnik, a valódi körülményeket utánzó és magas intenzitású, azaz megerőltetőbb testmozgás hatékonyabban hozzájárulhat a stroke-on átesett betegek járási képességeinek javításához, mint az alacsony intenzitású mozgás – derül ki egy új kutatásból.A tanulmány 90 olyan pácienssel készült, akik testük egyik oldalán gyengeséget éreztek 6 hónappal a stroke átélését követően – s esetükben a magas intenzitású lépegető edzés nagyobb mértékű javulással volt összeköthető a járási képességeket és az egyensúlyérzéket illetően.A nagy intenzitású és változó edzés járás közben a dinamikus egyensúly javulását is eredményezte.

„Kiderült számunkra, hogy amennyiben nagy intenzitású testmozgást és változó gyakorlatokat végeznek a páciensek, nő a járás-, az egyensúly biztossága és az egyensúlyi magabiztossága is” – mondta el T. George Hornby, PhD, az Indianapolis-i Indiana Egyetemi Orvostudományi Egyetem fizikai orvoslás és rehabilitáció professzora.A felfedezést a kutatók a Stroke szaklapban közölték.

A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a lépés gyakorlatok intenzitásának és változásának egyéni és az együttes hozzájárulását a járás javításához – a sebességet és a távolságot is beleértve -, azon embereknél, akik stroke-on estek át.A felhalmozott adatok arra utalnak, hogy a hagyományos rehabilitációs gyakorlatok - melyek a járási minták normalizálását emelik ki alacsony intenzitású gyakorlatok révén -, csupán korlátozott mértékben javítják a mobilitást.

Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a testmozgás intenzitásának növekedése javíthatja a séta közbeni állóképességet, ám ez nem feltétlenül javította az egyensúlyt vagy az áthelyezés képességét.A jelenlegi tanulmányhoz a kutatók azt feltételezték: ahelyett, hogy a stroke pácienseknél lépés-gyakorlatok során, alacsony intenzitású testmozgással fokozzák a járás képességét, a lépés intenzitásának és változtatásának növelésével jobban javítható a mobilitás és az egyensúly.

„Valószínűleg szimulálnunk kell a feladatokat, amelyeket az emberek a való világban fognak elvégezni" – mondta el Hornby. – "A tanulmányban lényegében azt próbáljuk összefoglalni, hogy bizonyos szempontból a változó feladatok kihívást jelentenek a páciens számára.”

A randomizált, vak, második fázisú vizsgálatban a vizsgálók 152, 18–85 év közötti beteget vizsgáltak, akiknél a stroke utáni féloldali izomgyengeség (hemiparézis) 6 vagy több hónapig kitartott.A változtatható feladatok között szerepelt az egyenetlen felületeken, lejtőn és lépcsőn történő járás, vagy például átkelés a futópadon véletlenszerűen elhelyezett akadályokon.

A résztvevők több mint 30, 1 órás testmozgás-edzésen vettek részt, több mint 2 hónapon át – heti 3-5 alkalommal. Az értékeléseket a kutatók a kiindulási állapotban, az edzés utáni szakaszban, illetve a 3 hónapos nyomonkövetés során végezték el. A több mint 10 foglalkozást 90 résztvevő fejezte be. Mindannyian gyorsulásmérőt viseltek legyengült végtagjukon, ez tette lehetővé, hogy a szakemberek megbecsüljék a lépésmennyiséget és sebességet.A szívverést minden 3 és 5 percben figyelték és az észlelt erőfeszítések értékeléséhez a Borg Skálát alkalmazták.