Tüdőrák: új gyógyszer segíthet a kemoterápia mellett

Ígéretes lehet a kombinált terápia

Amennyiben egy, immunrendszert erősítő gyógyszert kombinálnak a kemoterápiával, a módszer komoly segítséget jelenthet agresszív tüdőrák esetén – állítja egy ígéretes új tanulmány.

Kétféle terápia keverésével megduplázható annak az esélye, hogy egy tüdőrákban szenvedő beteg életben marad. Egy új tanulmány, melyet a New England Journal of Medicine szaklapban közöltek, rámutatott: az agresszív tüdőrák esetén tovább élhetnek a páciensek a betegség előrehaladása nélkül, ha a kemoterápiát egy új, immunerősítő gyógyszerrel kombinálják náluk.

Az új, III. fázisú klinikai kísérlet során kiderült, hogy ha ún. pembrolizumab immunterápiás gyógyszert társítanak a kemoterápiához, a betegek túlélési esélye megduplázódik a metasztatikus, nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) esetén, s nem láthatóak mutációk az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) génben vagy az anaplasztikus lymphoma kináz (ALK) génben.A kísérlet eredményeit, melyet több mint egy tucat országban végeztek el, most publikálták, valamint bemutatták Chicagóban, az Amerikai Rákkutató Szövetség éves találkozóján.

Leena Gandhi professzor, a New York-i NYU Langone Health Mellkasi Orvosi Onkológiai Program vezetője elmondta: az adatok szerint a pembrolizumab és a kemoterápia együttes alkalmazása hatékonyabb, mint a kemoterápia magában.

Kiemelte: a kemoterápia mellett az NSCLC-tüdőrákos betegek egy része profitál az immunterápia gyógyszerekből, melyek növelik a természetes rákellenes védekezést, valamint a célzott terápiákból, amelyek megelőzik a génmutációkat, így az EGFR és az ALK mutációit - ezek segítik elő a rákot.Több mint 30 éve a kemoterápia az elsődleges kezelési módszer azok számára, akiknél a tüdőrák NSCLC típusa jelentkezik, de EGFR és ALK mutálódott gének nélkül.A tanulmány eredményei új standard kezelési módszerekhez vezethetnek.

Az agresszív tüdőrák

A tüdőrák a második leggyakrabban diagnosztizált daganatos betegség Amerikában, a leggyakrabban ebbe halnak bele a rákos megbetegedések között az emberek. Az esetek 80-85 százaléka NSCLC-tüdőrák, ezek közül a nem kissejtes típus az esetek 70-75 százalékánál fordul elő.

Az NSCLC legtöbb esetében, amíg a betegséget diagnosztizálják, már metasztázisokat, azaz áttéteket képzett. Vagyis bejutott a közeli szövetekbe és elterjedt a test más részeire is. A fő oka tehát annak, hogy más rákokkal szemben a túlélési esélye kicsi, ennek köszönhető.A kemoterápiával kombinált pembrolizumab használatát már korábban engedélyezték az USA-ban ezen betegcsoport kezelésére. A jóváhagyást a II. fázisú kísérlet után adták ki, amelyet részben szintén Gandhi professzor vezetett.

Az új, III. fázisú kísérlet során a kutatók véletlenszerűen gyűjtöttek össze 616, metasztatikus nem kissejtes NSCLC betegségben szenvedő pácienst, több mint egy tucat országból.Szintén véletlenszerű válogatással kapott egyik csoport pembrolizumabot és a standard kemoterápiát (405 résztvevő), vagy standard kemoterápiát és placebót (202 résztvevő). Utóbbi ún. fenntartó terápiának számított.Fontos, hogy egyik páciens sem volt mással kezelve, mielőtt csatlakoztak a kísérlethez s senkinél nem volt jelen az EGFR vagy ALK gén mutációja. Nem részesültek célzott terápiában sem.

A kutatók megállapították, hogy a szervezetből jobb választ váltottak ki, valamint, hogy az "általános és progressziómentes túlélés" aránya nagyobb volt abban a csoportban, mely a kemoterápiát pembrolizumab társításával kapta. Ezeknél a betegeknél a kór előrehaladásának esélye 48 százalékkal csökkent a kemoterápia-placebo csoporthoz képest.Az ellentétes vagy káros hatások esélye pedig mindkét csoportban ugyanolyan volt, 2 százalék eltéréssel. A leggyakoribb ilyen hatások a vérszegénység, hányinger, kimerültség.Egyetlen érdekes különbséget észleltek: a vese sérülésének valószínűsége kiemelkedőbb a kemoterápia-pembrolizumab csoportban - 5,2 százalék -, mint a másik csapat tagjainál, ahol ennek esélye csak 0,5 százalék.