Többen élik túl manapság a mellrákot – 1.rész

Mellrák – ma már nem olyan veszélyes dolog, mint 20 évvel ezelőtt. Mindez azonban csak annak köszönhető, hogy fokozottabb a figyelem, előbb diagnosztizálható a baj, s emiatt a túlélési arány is jóval magasabb. A modern eljárások miatt ma jóval több oka van reménykedni annak, aki emlődaganattal küzd.

Hála a fokozott odafigyelésnek, valamint annak, hogy korán felfedezett stádiumában jól kezelhető a mellrák, manapság egyre nagyobb sikerrel gyógyítják ezt a betegséget – mely akár halálos is lehet.

Mit kell tudni alapvetően a mellrákról?

Az emlődaganatnak nem mindig vannak tünetei, ám ha valami furcsát észlelünk a kebleken, nagyon fontos orvoshoz fordulnunk.

Egy fájdalommentes csomó a mellben, a kebel méretének vagy formájának változása, duzzanat a hónaljban, a mellbimbó változása, esetleg folyása, illetve a mell fájdalma a rák gyakori jele lehet.

A gyulladásos mellrák ritka, gyorsan előrehaladó típus, mely nem sűrűn képez csomót. Ugyanakkor a mell bőre vastag, pirosas, vöröses lesz, akár egy narancs héja. A területet melegnek érzékeljük, érzékenynek, vagy akár apró, kiütésszerű dudorok is megjelenhetnek rajta.

Mammográfia

Mint ahogy minden rák esetében, nagyon lényeges, hogy a betegséget korán felfedezzék. Ennek ma a mammográfia a módja, mely röntgensugárral vizsgálja a melleket s kimutatja a tumort. Azoknak a nőknek, akik fokozott veszélynek vannak kitéve a mellrák szempontjából, évente kell vizsgáltatniuk magukat, 45 év alatt is. 50 év felett is kétévente javasolják a mammográfiavizsgálatot, sőt 75 évesen sem kell abbahagyni az ellenőriztetést.

Orvosunk külön tesztet is ajánlhat, amely képeket készít a testünk belső részeiről. A mell ultrahang képes felfedezni a cisztákat, folyadékkal telt zsákokat, melyek nem számítanak ráknak. MRI-t szintén igénybe vehetünk a mammogram mellett, amennyiben nagyobb kockázatnak vagyunk kitéve.

Önvizsgálat

Az orvosok hosszú évek óta mondják a nőknek, hogy vizsgálják meg havonta a melleiket. Ám tanulmányok szerint ezek az önvizsgálatok kevés szerepet játszanak a mellrák felfedezésében. Pedig mindenki maga ismeri legjobban a kebleit és veszi észre először, ha valami változás történt. A helyes technika elsajátításában az orvos mindig segít.

Mi történik, ha csomót találunk?

Előszöris, nem szabad azonnal pánikba esni. A mellben talált csomók 80 százaléka nem rákos, sok esetben ártalmatlan cisztáról van szó, vagy szövetelváltozásról, mely a menstruációs ciklushoz köthető. Ám bármit találtunk is, mutassuk meg orvosnak. Ha ugyanis mellrákról van szó, idejében fedeztük fel és jó eséllyel teljesen gyógyítható.

Mi a mell-biopszia?

Az egyedüli biztos módja annak, hogy megtudjuk, rákos-e a talált csomó, a biopszia nevű vizsgálat. A csomóból ilyenkor mintát vesznek, amelyet laborban megvizsgálnak. Egy apró tűvel készül a mintavétel, de a csomó eltávolításához szükség lehet műtétre. A laboreredmények kimutatják, hogy rákról van-e szó, s melyik típusáról. A mellráknak is több fajtája van, s a kezeléseket ehhez igazítják.

A hormonérzékeny mellrák

Az emlődaganat egyes típusait ösztrogén- vagy progeszteronhormon táplálja. Ezeket az orvosok receptorként említik – fehérjék, melyek jeleket vesznek fel sejtnek növekedési utasítást adó hormonoktól. A biopszia ki tudja mutatni, hogy a tumornak vannak-e ösztrogén vagy progeszteron receptorai. Három mellrákból kettő hormonszenzitív. Gyógyszerekkel kordában tarthatók a hormonok, hogy ne okozzanak további rákos sejtnövekedést.

HER2-pozitív mellrák

Az emlődaganatos páciensek 20 százalékánál a mellrákos sejtekben túl sok van a HER2/neu nevű fehérjéből. Ez a típus a HER2-pozitív rák, mely gyorsabban terjed a többinél. Fontos tehát tudni, hogy a tumorra ez jellemző-e, mert speciális kezelést adnak az ilyen ráktípus esetén.

A cikket folytatjuk.