Amikor egy hanggal kikergethetnek a világból: a mizofónia betegsége

A mizofónia egyszerű jelentése a hangok gyűlölete, de egy mizofóniás ember azért nem miden hangot utál, csak bizonyos hangokat nem bír elviselni.

Létezik egy hang, amitől szinte kivétel nélkül minden ember viszolyog: ha palatáblán végighúzzuk a körmünket. Ha csak rá gondolunk, feláll a hátunkon a szőr. Ezt érzik a mizofóniában szenvedők is, de őket már olyan mindennapi hangok is az őrületbe kergetik, mint a csámcsogás, a ropogtatás, a szürcsölés, a fogmosás, a szipogás, a horkolás, a billentyűzet- és egérkattintgatás, az óraketyegés, a tányér és evőeszköz csörömpölés, a labdapattogás, a sípolás, a különféle elektromos berendezések hangja, a kutyaugatás, a tücsökciripelés, vagy éppen a gyermeksírás.

Ha egy mizofóniás ember meghall egy számára kibírhatatlan hangot, az többféle, enyhébb vagy súlyosabb reakciót válthat ki belőle: dühöt, izgatottságot, agressziót, pánikrohamot, vagy menekülést.

A mizofónia egy viszonylag újonnan felfedezett állapot, nincsen besorolva sem a hallási, sem a neurológiai, sem a pszichiátriai rendellenességek közé. Hátterében azonban vélhetően nem a hallószerv betegsége, hanem a hallóközpont zavara áll.

Sok mizofóniában szenvedő füldugó segítségével próbálja kizárni az életéből a bosszantó hangokat, mások viselkedésterápiával próbálnak megbirkózni vele.