Gyógyszerek, vegyszerek és eszközök, amelyek tönkre vágják a hallásunk

Egy indiai tanulmány egy csokorba szedte azokat a gyakran használt szereket és eszközöket, melyek ártalmasak lehetnek a hallásunkra. Vajon hogyan védekezhetünk ellenük?

Gyógyszerek

A hallást károsító szerek, ún. ototoxinok szép csendben okozhatnak halláscsökkenést, fülzúgást, szédülést, csökkent hallásérzékenységet. Károsíthatják a belső fül szöveteinek sejtjeit, hatásukra a Corti-szerv külső szőrsejtjei elveszíthetik funkciójukat, aminek a következménye állandósult küszöbeltolódásban nyilvánulhat meg. A legismertebb gyógyszerek és hatóanyagok, melyek embereknél ototoxikus hatásúak: az aminoglikozid, makrolid és glikopeptid antibiotikumok, a kemoterápiás gyógyszerek (pl.ciszplatin, a loop-diuretikumok (vízhajtó gyógyszerek), az acetilszalicilsav (aszpirin hatóanyaga), a nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek, valamint a külsőleg használt fertőtlenítőszerek (pl.klór-hexidin, providon-jód, alkohol, neomicin). Érdekes, hogy egy potenciális otoxikus vegyület, a propilén-glikol gyakori összetevője a fülcsepp-készítményeknek. Az ototoxikus gyógyszereket hosszú távon kellő körültekintéssel kell alkalmazni a hallás gyakori ellenőrzésével. A gyógyszerek halláscsökkentő hatása általában visszafordítható, ám a külsőleg alkalmazott szerek nagy mennyiségben használva felszívódhatnak a bőrön át a szervezetbe, és az ilyen típusú antibiotikumok esetén előfordulhat, hogy a halláskárosodás visszafordíthatatlanná válik - különösen, ha a gyógyszert túladagoljuk.

Ezért kell nagyon óvatosnak lenni a grépfrút-lé fogyasztásával – több gyógyszer esetén is – mivel 10-szeresen vagy akár 250-szeresen fokozhatja a gyógyszer felszívódását a véráramba, amivel a hatóanyag olyan magas koncentrációban lesz jelen, mely súlyosbíthatja a halláskárosodást. A grépfrút, és akár más citrusfélék is könnyen okozhatnak gyógyszertúladagolást, amivel sokan nincsenek tisztában, pedig több mint negyven olyan gyógyszer létezik, melynek hatását befolyásolja a grépfrút.

Nehézfémek és vegyszerek

A nehézfémek, a higany, ólom, arzén, mangán, a triklór-etilén és xilol nevű oldószerek, a lakkok és a hígítók, a terpentin, de még a körömlakk is okozhat ototoxicitást. A rovarirtó-permetszerekben található d-transz-alletrin szintén nem tesz jót a hallószervünk működésének.

Elektromos eszközök és berendezések

A Wi-Fi, a mobiltelefonok, távirányító eszközök, televízió, mikrohullámú sütők és egyéb, rádiós eszközök által keltett elektromágneses sugárzás szintén hatással lehet a hallásunkra is. A lágy szövetek felszívják a mikrohullámú impulzust, mely olyan nyomáshullámokat generál, melyek egészen a belső fülig eljutnak. Bár a szervezet reakciója egyénenként eltérő lehet, az elektromágneses mező hatására súlyosbodhat a fülzúgás, a halláskárosodás, a szédülés, a Meniére-betegség, és a hallóideg-daganat. Utóbbi betegségnek akár kiváltó oka is lehet az elektromágneses mező az Egészségügyi Világszervezet szerint.

Mit tehetünk megelőzésként?

• az elektromos eszközöket ne tartsuk az ágyunk közelében, és mindig kapcsoljuk ki, ha nem használjuk, különösen éjjel. Még a digitális órát se az ágyunk mellé helyezzük el. A mobiltelefonnál sokkal biztonságosabb a vezetékes telefon használata, bár a mai világban ez éppen visszaszorulóban van
• ne használjunk ototoxikus hatású vegyszereket, és mérgeket. A hallásra nézve káros mellékhatású gyógyszereket csak az előírt ideig és adagban szedjük, hosszú távon pedig csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazzuk
• fontos az egészséges életmód, a testmozgás – igen hatásos a jóga -, a kellő D-vitamin bevitel, és a mobiltelefon korlátozott használata, vagy legalábbis annak szem előtt tartása, hogy ne tapadjon egyfolytában a fülünkhöz
• a vegyi anyagok, a gyógyszerek és a zaj egymás hatását erősítve károsíthatják a hallást, ezért különösen ügyelniük kell a hallásukra azoknak, akik ilyen körülmények között dolgoznak