Hogyan alakul ki a csontritkulás? – 1.rész

Sajnálatos tény, de csontjaink 30 éves kor után elkezdenek veszíteni sűrűségükből. Emberek millióinak van csontritkulása a világon, s ennek következménye, hogy a csontok könnyebben is törnek. Mit kell tudni az osteoporosisról és hogyan küzdhetünk ellene?

Az osteoporosis vagy csontritkulás azt jelenti: porózus csontok. Az ember élete második felében elkezd veszíteni a csontsűrűségéből, nagyjából 30 éves korát követően. S minél kisebb a sűrűség, annál egyszerűbben eltörhetnek a csontok. Az 50 év feletti nők fele szenved el például osteoporosis-ból eredő törést élete során.

Valószínűleg nem is igazán érzékeljük a csontritkulás jelenlétét, amíg egyértelmű változás nem következik be a testtartásunkban, vagy eltörik egy végtagunk. Jelentős csontvesztésünk lehet anélkül, hogy tudnánk róla. A hátfájás például, amely a csigolyaváltozások következménye, első jele lehet annak, hogy valami nincs rendben.

A csontritkulás törések millióinak áll a hátterében. Az olyan, apró törések a leggyakoribbak, amelyek a csigolyák változását idézik elő – gyakorlatilag összeomlanak – és emiatt a gerinc, a testtartás módosul. A csípőtörések hosszantartó problémát okoznak, hiszen az illető nem tud mozogni – s növelik a halál kockázatát is. A csukló, kismedencei törések szintén gyakoriak az osteoporosisszal küzdő embereknél.

Mi okozza a csontritkulást?

Csontjaink állandóan újraépülnek életünk során – összetevőik a kollagén, a fehérje, mely alap „keretet” ad, valamint a kalciumfoszfát, az ásvány, amely a szilárdságukért felelős. Ám ahogy idősödünk, több csontot veszítünk, mint amennyi új alakul. A legnagyobb változás a nőknél következik be, 5-7 évvel a menopauzát követően.

A csontvesztés az öregedés természetes része, de nem mindenki veszít annyit a sűrűségükből, hogy kialakuljon az osteoporosis. Persze, minél idősebb valaki, annál nagyobb esélye van a csontritkulásra – a nők csontjai amúgy is vékonyabbak, mint a férfiaké, s a változókor után igen hamar elkezd csökkenni a sűrűségük. Nem meglepő hát, hogy az osteoporosisban szenvedők jelentős százaléka nő.

Vannak, akik hajlamosabbak is a csontritkulásra. A vékony, törékeny külsejű hölgyeknél nagyobb eséllyel jelentkezik a probléma. Az öröklés is nagy szerepet játszik azonban ebben, valamint az etnikai hovatartozás. A fehér és az ázsiai emberek körében ugyanis gyakoribb az osteoporosis, mint az afro-amerikaiaknál és a spanyoloknál, bár utóbbiak szintén ki vannak téve a kockázatnak.

Bizonyos betegségek ugyancsak hozzájárulnak a csontritkuláshoz: az 1-es típusú diabétesz, a rheumatoid arthritis, gyulladásos bélbetegség, hormonális rendellenesség.

Rizikófaktorok, melyeket kontrollálhatunk

Vannak azonban kockázati tényezők, amelyeket mi magunk is képesek vagyunk kordában tartani. Ilyen például, hogy le tudjuk tenni a cigarettát, képesek vagyunk fizikailag aktív életet élni csontjaink karbantartása érdekében. Ahogyan arra is, hogy több kalciumot és D-vitamint vigyünk az étrendünkbe.

A sok alkohol szintén a csontvesztéshez köthető, valamint a törések kockázatához. Sajnos, növelik az osteoporosis jelentkezését a kortikoszteroidok, gyulladáscsökkentő gyógyszerek, az asztma és egyéb állapotok kezelésére szedett készítmények. Az étkezési rendellenességek – anorexia, bulimia – szintén nagymértékben hozzájárulnak a csontvesztéshez.

A férfiakat természetesen szintén érinti a csontritkulás problémája. Az 50 felettiek 25 százalékánál történik osteoporosisból származó törés. Sajnos, sok esetben nem is diagnosztizálják esetükben a problémát, nem veszik komolyan az orvoshoz látogatást, mert általában női betegségnek tartják a csontritkulást. Ezért kevésbé jellemző, hogy átesnek teszteken és megállapítják náluk a bajt.

A cikket folytatjuk a csontritkulás tesztelési lehetőségeivel.