Elgurult a gyógyszerem - Fogról fogra

Az „Elgurult a gyógyszerem” a napidoktor.hu legújabb „rovata”. Szántó István újságíró olyan blog bejegyzéseiből szemezgetünk, ami az egészséggel, életmóddal kapcsolatos.

Nemrégiben taglaltam az Észak-Magyarország lapban, hogy milyen fogorvosokkal hozott össze a sors a múlt századtól mostanáig. Kezdtem Jónap doktorbácsival, aki ott lakott a Royál közzel szemközti épület első emeletén. Sose felejtem el ott láttam először olyan lábbal hajtható, rokkaszerű fúrógépet. Aki kíváncsi egy ilyen szerkezetre megnézheti Miskolcon Wopera doktor urak rendelőjének a várójában. Muzeális darab, működőképes s mellette díszletként még egy múltszázadi kezelőszék. Ahogy elnéztem hasonló volt még valamikor a borbélyüzletekben. S ez nem lehet véletlen, hiszen vidéki fígarók, ha kellett, fogat is húztak. Hogy aztán a vérzést azzal a tímsóval állítsák meg amellyel a félre vagy megcsúszott beretválás nyomait szokás eltüntetni.

Majd volt szerencsém Rabin Miklós vizsgázott fogászhoz is, aki éppen a Széchenyi út 48. számú lakásunkkal szemközt lakott és rendelt. Tessék elképzelni, hogy nap mint nap láthattam a dagadt képű pácienseket, s jó időben nyitott ablaknál még a sikítozásukat is hallhattam. Az esti csöndben még a foggyökér jellegzetes recsegése ropogása is beszüremlett, ha nem akkor csörömpölt el a villamos. Miklós bácsi a felelős néhány fájós fogam eltüntetéséért. Húzni tudott , két méteres magas ember, lapát kezeivel egy rántással akár a fejemet is leszedte volna a nyakamról. Ha hagyom...