Diszlexia - A szó eredete

A diszlexia egy nyelvvel kapcsolatos rendellenesség, aminek következménye, hogy olvasási nehézségek alakulnak ki. A népesség 5-10 százalékát érintő probléma.

A szó görög eredetű:a "disz" nehézséget jelöl, a „lexia" a "lexis" szóból ered, ami "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél jóval összetettebb jelenség.

A diszlexia fogalma

A diszlexia gyűjtőfogalom. Mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérő jelenségeket azonosítanak olvasási zavarként. A diszlexia nem betegség. A diszlexia viszonyfogalom, diszharmónia a gyermekkel szembeni elvárások, az olvasás-írás tanulására szánt idő, valamint az eredmény között.

A diszlexiás gyermek értelmi képességeihez, az iskolában és az otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnően elmarad az olvasás-írás megtanulásában. Nem képes arra, hogy az olvasást és az írást a szokott módon elsajátítsa. Leegyszerűsítve: diszlexiásnak azt tekintjük, aki sok hibával, lassan olvas, és a szöveget sem érti pontosan.

A tanulási rendellenességekkel küzdő embereknek szükségük van egy sajátos információ-feldolgozási mód elsajátítására, kompenzálva egyéb hiányosságaikat. Ezt a technikát egész életükön keresztül használniuk kell. (Például lelassítják olvasási tempójukat, hogy ne kelljen még egyszer elolvasni a szöveget, úgy memorizálják a megtanulandó verseket, hogy először lerajzolják azokat, a tanár mozdulatait összekapcsolják az általuk elmondottakkal...).

A diszlexiás gyermekek végül megtanulnak olvasni, viszont olvasási technikájuk más, mint az iskolákban elfogadott standard.

A diszlexia kialakulásának oka lehet családi eredetű, örökletes, visszavezethetők a születés körüli sérülésekre, előidézheti lelki probléma, a bal kézről jobbra való átszoktatás, vagy éppen a látóideg-pálya rendellenessége.

A cikk folytatódik! Legközelebb a diszlexia óvodáskori tüneteiről olvashattok!

Gál Judit diszlexia szakértő