Ókori szemműtétek csipesszel

Egy baktérium okozta szembetegség kezelésére is szolgálhattak azok a római kori eszközök - köztük kis csipeszek és kaparók -, amelyekről eddig a kutatók úgy vélték, hogy piperecélokra használhatták őket.

A szakemberek szerte Nagy-Britanniában találták ilyen eszközöket, amelyek a 43 és 410 közötti időből származnak, amikor a sziget nagy része római fennhatóság alatt állt. Ezek a szerszámok hasonlítanak a ma használt kozmetikai eszközökre, ugyanakkor a trachoma nevű szemfertőzés "házi" kezeléséhez használt eszközökkel is sok hasonlóságot mutatnak - mondta az elmélettel előrukkoló Wendy Morrison, az Oxfordi Egyetem Régészeti Intézetének kutatója.

"A Chlamydia trachomatis nevű baktérium által okozott szembetegség évezredek óta sújtja az emberiséget" - nyilatkozta a szakember a LiveScience című tudományos hírportálnak adott interjújában. - "Etnográfiai bizonyítékainak vannak a modern kori Afrikából és történelmi leleteink az ősi Indiából, amelyek azt mutatják, hogy a csipeszekhez és reszelőkhöz hasonló szerszámokat a befelé fordult szempillák kitépésére és a beteg szemhéj megtisztítására használták." Mint hozzátette: lehetséges, hogy a római kori britek ugyanígy jártak el.

A szóban forgó szettek általában kis csipeszeket, feltehetőleg a fülviasz eltávolítására szolgáló apró kanalakat, körömtisztítókat, reszelőket, tisztítópálcákat és valószínűleg a kozmetikumok előállításához szükséges mozsarakat tartalmaztak - mondta Morrison, akiben akkor született meg a gondolat, hogy az eszközöknek más funkciója (is) lehetett, mint a szépségápolás, amikor meglátta egy vakság megelőzéséért küzdő jótékonysági szervezet reklámját, amelyben csipeszek lógtak egy kenyai nő nyakában.

A trachoma a kötőhártya elhúzódó fertőzése, melyet a Chlamydia trachomatis nevű baktérium okoz. A betegség következtében megkeményedik a szemhéj belső felszíne és a szempillák befelé fordulnak, pislogáskor dörzsölve a szaruhártyát, ami vaksághoz vezethet. Megfelelő kezelés hiányában a betegségtől szenvedők gyakran kitépik a szempilláikat az átmeneti fájdalomcsökkentés érdekében.

A trachoma már a történelem előtti időkben is sújtotta az embereket: erre utalnak az időszámításunk előtti 12 000-ből származó ausztráliai leletek, és a betegség - vagy egy hozzá nagyon hasonló kór - a római kori Angliában is jelen volt - mondta Morrison. A kutató elmélete szerint a csipeszeket annak idején a befelé fordult szempillák kitépésére használhatták, míg a körömtisztítónak gondolt eszközökkel a szemhéj belső felén keletkezett durva kinövéseket kaparták le. A "kozmetikai mozsárral" pedig gyógynövényeket és egyéb anyagokat zúzhattak össze, hogy kenőcsöt készítsenek a szemfájdalom enyhítésére.

Mindez azonban csak sejtés marad, amíg a kutatóknak nem sikerül olyan mozsarat találniuk, amely elárulja, hogy egykor mit őröltek benne. Egy ehhez hasonló felfedezés vagy a szerszámok pontos funkciójára utaló újonnan lefordított szöveg megerősíthetné a trachoma-elméletet. Morrison eredményeit az Oxford Journal of Archaeology című folyóiratban közölték.