Felfázás, házi praktika kontra orvos - 2. rész

A nők legnagyobb mumusa, amiről nem lehet eleget beszélni: a felfázás. Házi praktikák kontra orvos által felírt antibiotikum- kúra. A szakértő - Dr. Rosta Gábor - válaszol

Ha kicsit kutakodunk a világhálón, számos hézi gyógymóddal találkozhatunk a felfázás ellen. Van, aki a medveszőlő teára vagy az áfonyakivonatra esküszik, van akit a candida-diéta gyógyított meg, mások pedig azt írják, hogy jobban lettek, amikor nem éltek nem életet. Mit tehetünk a megelőzésért?

Volt egy diáklány, aki nyaranta mindig szörnyű, visszatérő hólyaghuruttal keresett meg minket. Kiderült, hogy nyári munkaként fagyit árul, és amikor éppen nem volt vevő, akkor a fagyis pultnak dőlve pihent. Ez bőven elegendő is volt a gyulladás kialakulásához.

Ezt a történetet azért meséltem el, mert ez az első számú szabály, - nagyon kell vigyázni arra, hogy az ember kerülje a lokális hideghatásokat. (Van erre egy népi bölcselet is: azokban a hónapokban, amelyeknek „r” betű van a nevében, szabadban nem ülünk a földre.)

Az áfonyáról egyértelműen kiderítették, hogy gátolja a baktériumok megtapadását, csak azt még nem, hogy hogyan. A belőlük készült szerek tehát hasznosak, de a legjobb az, ha az ember bemegy az Ikeába, vesz egy üveg finom, magas gyümölcstartalmú áfonyalekvárt és mindennap megeszik belőle egy kanállal. A tabletta ugyanis furcsa dolog - együtt jár a betegségtudattal, mivel minden egyes tablettát valami miatt veszünk be.

Sok páciens lelkileg nem tud meggyógyulni, például elmegy nyaralni, és a tengerparton eszébe jut, hogy jaj-jaj, otthon maradt az áfonyakapszulám. Semmi baja nem volt, de a tudattól rögtön beteg lesz.

Nagyon fontos tudni, hogy a hólyaghurut nem külső fertőzés. A baktérium nem mászik fel a húgycsövön. Ez - kapaszkodjanak meg - azt jelenti, hogy elvben bármilyen WC-re rá lehetne ülni, anélkül, hogy a bacilusok felugrálnának az emberre. Női szemmel ez borzasztónak tűnhet, de otthon éppen ugyanazok a baktériumok vannak a WC deszkán, mint máshol.

De hogyan is történik akkor a megfertőződés?

Elmegy az illető hölgy pisilni, már a kezében szorongatva a papír zsebkendőt, ami előzőleg a táska zsebében utazott ki tudja mióta. Vagy most már a legtöbb helyen van papír a toalettben. A WC nénike teszi ki, miután előzőleg alaposan kitakarított mindent. Tehát a papíron is ott vannak a bacilusok. Bejövetelkor megfogjuk az ajtókilincset, és nem pisilés előtt, hanem utána szokás kezet mosni. Voltaképpen a szó szoros értelmében saját kezűleg juttatjuk a fertőzést a hüvelybemenet köré.

És itt jön a második szabály, mert normális körülmények között a hüvelyflóra játszva elbánik ezekkel a baktériumokkal. A fertőzés akkor jön létre, ha a baktériumflóra nem működik megfelelően, pl: antibiotikum szedés, túlzott intim higiénia, hüvelyflóra hiánya stb, vagy, ha valami más oknál fogva a baktérium táptalajt talál magának a vizeletben, például cukorbetegség esetében.

A hólyaghurut gyógymódjaként azért szokták a sok ivást javasolni, mert minél hígabb a vizelet, annál kevésbé tápanyagdús a baktériumok számára. Csakhogy nem az a szabály, amit a női magazinokban gyakran olvasni, hogy igyunk meg 1,5 vagy 2, vagy 3 liter vizet.

Teljesen mindegy ugyanis, hogy mennyit iszik valaki, az hogy megvan-e a szükséges mennyiség, az a körülményektől függ, attól, hogy éppen mennyit párologtat a szervezet. És a körülmények nem mindig egyértelműek. Nemcsak a szaunában, vagy a konditeremben párologhat el a szervezetből a folyadék. Ha például légkondicionált helységben ül valaki és sokat beszél, azzal is vizet veszít és a vizelete koncentrálttá válik.

Sokkal egyértelműbb mérőszám, ha az ivás helyett a pisilésre figyelünk. A két vesének együtt naponta 1,5 liter vizeletet kell termelnie, akkor mondhatjuk, hogy a vizelet megfelelő hígságú. Egy pisilés eredménye körülbelül 2 dl vizelet, tehát ha 7 alkalommal sikerül elmenni egy nap a mosdóba, akkor valószínűleg rendben vannak a dolgok.