Az elmélet azon alapult, hogy a petesejt és a spermium találkozásakor sejtosztódás indul meg, amely során minden kromoszóma megtalálja a maga párját. Az Y kromoszómának azonban nincs ilyen párja, így egyedül marad.
„Nem is kap rá esélyt, mivel nem létezik egy sejtben két Y. Márpedig ami nem áll össze, az előbb-utóbb visszafejlődik” - mondta el a kutatás vezetője, Jennifer Hughes, az amerikai Whitehead Intézet munkatársa. A természet szeszélye, hogy az Y kromoszóma a génállománynak csupán a 3 százalékát adta a földi élet megjelenésekor, így egyesek szerint előfordulhat, hogy egyszer végérvényesen el is fog tűnni.
Hughes és kutatócsoportja azonban nem tartja ezt reális veszélynek. Következtetésüket a rézusmajmok megfigyelése után vonták le, amely faj 25 millió éve vált el fejlődésében az embertől. Y kromoszómájuk vizsgálata során a szakértők úgy tapasztalták, hogy erősen túlzóak azok a feltételezések, amelyek ennek elkorcsosulását vizionálják. A két nemi kromoszóma között valójában alig volt megfigyelhető valamilyen különbség. Csak a fiatal Y-ok között volt megfigyelhető némileg gyorsabb hanyatlás, ennek mértéke azonban elhanyagolható.
A csoport most az embertől távolabb álló emlősök, például egerek, patkányok, selyemmajmok és oposszumok megfigyelésével szeretné folytatni a kutatást. Kíváncsiak, esetükben milyen jövőre számíthatnak a hímek, az viszont szinte biztos, hogy az emberi férfiak biztonságban érezhetik magukat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.