Az élet első éveiben a embergyermekek környezetükből több információt képesek felvenni, mint a hozzánk fejlettségben legközelebb álló emberszabásúak. Ennek oka a szinaptikus fejlődés. Philipp Khaitovich és a Kínai Tudományos Akadémia, illetve a Max Planck Intézet evolúcióbiológusai arra keresték a választ, génszinten miként szabályozódik az emberi, a csimpánz és a makákók agyának fejlődése. A kutatók a homloklebenyre, mely az elvont gondolatok, a tervezés, és a problémamegoldás helye, és a kisagyra fókuszáltak, mely a mozgás koordinációjában alapvető.
Megállapították, hogy a fiatal agy fejlődése során egyedülálló a szinapszisok kialakulásának készsége. A szinaptogenezisnek nevezett folyamat fekteti le a tanulás, a memória, az asszociációs készség biológiai alapjait, illetve a zavaró jelek kiszűrését. Az emberi agyban az élet első öt évében viszonylag egyenletes a szinaptogenezis, míg csimpánzoknál és makákóknál ez túlnyomóan az első évre tehető. Fontos megjegyezni, hogy ez a különbség csupán a homloklebeny esetén áll fenn, a kisagyban nem tapasztalható.
Ily módon az emberi agy sokáig képlékeny marad, fogékony a környezeti ingerekre. A felfedezés gyakorlatilag tekinthető az emberi gondolkodás evolúciójának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.