„Igazad volt” – Így békült ki Psota Irén és Szerednyey Béla egy durva konfliktus után

PUBLIKÁLÁS: 2026. május 10. 19:15

Tíz éve hunyt el Psota Irén, de legendás alakját ma is rengeteg történet őrzi a színházi világban. Szerednyey Béla megható és olykor egészen meghökkentő emlékeket idézett fel kapcsolatukról.

K. G.

A szerző cikkei

Különleges kapcsolat fűzte össze Psota Irén művésznőt és Szerednyey Béla színészt, akik között nemcsak szakmai, hanem mély emberi kötelék is kialakult az évek során. A legendás művésznő életének utolsó időszakában is számíthatott a színész támogatására.

Szerednyey Béla mai napig emlegeti, amiket a színészóriástól tanult. — Szerednyey Béla kivételes kapcsolatot ápolt Psota Irén művésznővel (Fotó: Mirkó István)

Szerednyey Béla mentorra és lelki társra lelt benne

Szerednyey Béla szerint Psota Irén nemcsak kivételes tehetség volt, hanem olyan ember is, aki elképesztő energiával és szeretettel fordult a kollégái felé, miközben sajátos humorával a legfeszültebb helyzeteket is fel tudta oldani. Psota Irén a magyar színház- és filmtörténet egyik legnagyobb alakjaként vonult be a köztudatba. A kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas művésznő 2016. február 25-én hunyt el Budapesten, 86 éves korában, hosszan tartó betegség után. Halálának tizedik évfordulóján a Borsnak idézte fel a közös emlékeket Szerednyey Béla színész, aki hosszú éveken át rendkívül szoros kapcsolatban állt vele. Kapcsolatuk különlegességét sokan emlegették a szakmában. A korkülönbség ellenére mély bizalom és szeretet alakult ki közöttük: Psota Irén mentoraként és barátként is fontos szerepet játszott a fiatal színész életében, míg idősebb korában Szerednyey Béla odaadóan támogatta és segítette őt. A színész rengeteg történetet őriz Psota Irénről, ezek közül több ma is mosolyt csal az arcára. Egy ilyen emlék a közös dalokhoz kapcsolódik.

Éppen most beszélgettünk róla. Vannak trükkök színészeknél, amikor vannak közös dalok és nem tanulja meg a színész rendesen a dalt, akkor a refrénnél a szája elé teszi a kottát, vagy a kelléket, hogy eltakarja. És bizony a közös daloknál megesik, hogy többen nem tanulják meg

– nevetett jóízűen Szerednyey Béla.

Psota Irén tíz évvel ezelőtt, hosszú betegség után hunyt el. — Psota Irén fiatalon robbant be a legnagyobbak közé (Fotó: MTI Zrt.)

„Ő ennek is zseniális oktatója volt”

Majd felidézte Psota Irén egyik legendás megoldását is: „Psota Irénnek volt egy kis ridikülje, ő azt tartotta egyáltalán nem feltűnően a szája elé. Ő ennek is zseniális oktatója volt. Persze ez elsősorban kamerák előtt működött, színpadon kevésbé.” A kapcsolatuk azonban nemcsak humorral és szeretettel, hanem konfliktusokkal is együtt járt – igaz, ezek mindig őszinteségen alapultak. A színész egy különösen emlékezetes történetet is megosztott.

Psota Irén egyidős volt édesanyámmal, nagy találkozás volt a miénk. Olyan kapcsolatunk volt, ami keveseknek adatik meg. Egyszer viszont megesett, hogy próba közben kiküldtem a teremből, mert destruktív volt. Ilyen ember nem nagyon volt, aki ezt megtette volna, megengedte volna magának.

A színész-rendező közel 70 évesen is aktív a mindennapokban. — A színész kialakította a saját praktikáit, hogy formában tartsa magát (Fotó: Szabolcs László)

„Ő energiát adott nekem a színpadon”

A történetnek folytatása is volt, amely jól mutatja, mennyire különleges bizalom működött köztük.

Kerényi Imre, az akkori igazgató persze hívott is utána, hogy ilyet nem lehet megcsinálni, oldjam meg. Tudtam is persze, hogy igaza van Kerényinek. Egy hét eltelt, Irén nem jött be a Madách Színházba és elmentem hozzá, hogy elnézést kérjek. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, erre azt felelte, hogy jól van már, igazad volt. Lementünk megsétáltatni a kutyát és minden rendben volt.

Szerednyey Béla manapság úgy látja, Psota Irén egyik legnagyobb ereje az volt, ahogyan az energiáit beosztotta és ahogy kollégáira figyelt.

Az az attitűd, energia, amit ő képviselt, hogy beosztja, mikor kell nagyon sprintelni és mikor kell csak takaréklángon lenni, nagyon tudatos volt. Én többször átéltem azt is, hogy ő energiát adott nekem a színpadon, ő ezt is tudta szabályozni és így is figyelt a színészkollégákra.

Szerednyey Béla úgy mesélt a közös emlékekről, mintha csak tegnap történtek volna. Az idő múlása láthatóan nem tette fakóvá sem azt a számtalan tapasztalást, amit a művésznőtől leshetett el szakmailag, sem azt a mély emberi kapcsolódást, ami kettejüket jellemezte a hosszú évek során.