Jelrendszereink

Ha megtanuljuk, hogy egy jelet milyen esemény követ - például az ismert zene nyomában megjelenik a fagylaltoskocsi -, akkor ezentúl vajon mindig erre a jelre figyelünk fel?

A pszichológusok úgy tartják, mindkét stratégiát alkalmazzuk. A megjósolhatóság-elv alapja az, hogy az ismert hangok keltik fel a figyelmünket, míg a bizonytalanság-elv szerint az új, ismeretlen, meglepetést okozó jeleket keressük, és kíváncsian várjuk, hogy milyen következményekkel fognak járni.

Először állatokon, majd embereken végezték el a kétfajta észlelés vizsgálatát. „Tisztán meghúzható köztük a határ.” - mondta el Oren Griffiths, az ausztráliai Új-Dél-Walesi Egyetem munkatársa. „Úgy tapasztaltuk, hogy az emberek főleg akkor figyeltek fel egy jelre, ha annak következményében nem lehettek biztosak.” A tanulmány a Psychological Science című lap soron következő számában jelenik meg.

A kutatók a „negatív átvitel” nevet adták a jelenségnek, melynek során megtanuljuk az összefüggést a jel és a következmény között. Ha ismert jelet észlelünk, úgy gondoljuk, tudjuk, mire számíthatunk, így nem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget - így egy váratlan végkifejletet később észlelünk, mint akkor, ha maga a jel is ismeretlen volt. A negatív átvitel szépen illusztrálja, hogyan működik a bizonytalanság-elv.

A kísérlet résztvevőinek bemutatták Mrs. X-et, aki almát evett. Egy részüknek azt mondták, enyhe, más részüknek, hogy komoly allergiás tüneteket fog produkálni. Majd lejátszották a filmet, ahol az asszony igen rosszul lett, és kutatók azt figyelték, milyen hamar veszik észre az alanyok a rendellenes reakciót. Úgy tapasztalták, hogy akiknek szóltak, hogy mire számíthatnak, hamarabb észlelték a bajt.

Azoknak is hamar feltűnt, akiket bizonytalanságban hagytak - vagyis úgy tudták, hogy az asszony néha rosszul lesz, máskor nem -, legkevésbé viszont azok vették észre, akik enyhe tünetekre számítottak. „Akik nem tudták, mire számíthatnak, jobban odafigyeltek. Így működik a bizonytalanság-elv.” - vonta le a következtetést Griffith.