Írni kell!

A tollal való írás, manapság egyre ritkább, de egy új tanulmány szerint ez kihat az agy tanulással kapcsolatos működésére.

Mialatt a számítógép egyre inkább kiszorítja a tollat, a legújabb kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy ennek a váltásnak beláthatatlan ára lehet: elveszíthetjük azt a tanulás szempontjából kulcsfontosságú agyi aktivitást, amely egyedülálló módon kapcsolatban áll a régimódi kézírással.

A felvetés a közelmúltban készült kutatások elemzését követően francia és norvég kutatóktól származik, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a kézírás valójában teljesen más szenzoros tapasztalat, mint a billentyűzeten való gépelés - a két tevékenység különböző agyi területeket aktivál.

„Testünk úgy lett tervezve, hogy kölcsönhatásba lépje a körülötte lévő világgal” - mondja a tanulmány társszerzője, Anne Mangen, a norvég Stavangers Egyetem docense. „Élőlények vagyunk, akik arra vannak beállítva, hogy tárgyakat, többek között könyveket, billentyűzetet vagy tollat használjanak bizonyos feladatok elvégzéséhez.”

Ezt bizonyítják azok a kísérletek is, amelyek kimutatják, hogy a kézírás folyamata, vagyis szó szerint a toll és a papír érintése egyfajta „motoros emléket” vés az agy szenzomotoros területébe. Cserébe ez a folyamat segíti a betűk és szavak vizuális felismerését, ami azt sugallja, hogy az olvasás és az írás két, látszólag különálló tevékenysége összefüggésben áll.

Mangen és munkatársa, a Marseille-i Egyetemen dolgozó Jean-Luc Velay eredményeiket az Advances in Haptics szakfolyóiratban tették közzé. A szerzők úgy vélik, a másik alapvető ok arra, hogy az írás a gépelésnél nagyobb mértékben segíti elő a tanulást, az az egyszerű tény, hogy a kézírás több időt vesz igénybe.