A rendszeres fizikai terheléssel végzett légzésrehabilitáció előnye, hogy a hozzászokás és a tapasztalat révén segít elkerülni az enyhébb nehézlégzéssel járó rosszulléteknél fellépő félelemérzést, pánikrohamot.

Mit jelent a légzésrehabilitáció?

Egy olyan program, amelyet a légúti beteg állapotának pontos ismerete alapján a kezelőorvos a társszakmák képviselőivel együtt állít össze és hajt végre annak érdekében, hogy a páciens légzését lehető legjobb funkcionális állapotba hozza, vagy ott tartsa.

A légzésrehabilitáció célja a lehető legjobb funkcionális eredmény elérése mellett az is, hogy a beteget megtanítsa a mindennapi élet kihívásainak megfelelni, és ellátni a normális életvitelhez szükséges feladatokat.

A légzésrehabilitáció két kitüntetett eleme a helyes légzési technika elsajátítása a légzési gyakorlatok révén, illetve a megfelelő terhelhetőség elérése a rendszeres fizikai aktivitás, kondicionáló tréning segítségével.Légzési gyakorlatok

A COPD-s betegek tüdeje általában felfújt (hiperinflált) állapotban van. Ennek az állapotnak a rögzülése tüdőtágulat (emfizéma) illetve hordó alakú mellkas kialakulásához vezet. A tágult tüdő lenyomja a rekeszizmot is, és csak kevés lehetőség marad a hatékony légzésre. Le kell először ereszteni a felfújt tüdőt ahhoz, hogy legyen hely a friss levegő belégzésére, illetve a terhelés során jelentkező többlet oxigénigény kielégítésére.

Ajakfékes légzés: A leghatékonyabb légzési gyakorlat az ellenállással szembeni kilégzés. A belélegzett levegőt az összecsücsörített ajkakon keresztül lassan fújja ki a beteg, mintha hang nélkül fütyülne. A kilélegzett levegő útjába állított akadály meggátolja a kishörgők falának az összeesését, és így lehetővé válik az, hogy több levegőt fújjon ki a páciens. Figyelni kell arra, hogy legalább háromszor annyi ideig tartson a kilégzés, mint a belégzés. Már néhány perce ajakfékes légzés érezhetően csökkentheti a nehézlégzést, és emelheti a vér oxigéntartalmát.

Az ajakfékes légzés kedvező mechanikai hatásait egészíti ki rezonanciaképzéssel az ún. KS-pipa. A kilégzés során magasabb nyomás mellett keletkező rezgőmozgás segít leszakítani, illetve felköhöghető magasságba hozni a hörgők falára tapadt váladékot is.Hasi-rekeszi légzés: Legnagyobb és leggazdaságosabban működő légzőizmunk a rekeszizom. A hasprés fokozásával segíthetjük a lelapult rekeszizmot az eredeti kupolaformájának a visszanyerésére. Fekvő vagy ülő testhelyzetben tegyük a kezünket a hasunkra, és próbáljuk meg a hasunkra beszívni a levegőt. Ha jól csináljuk, akkor belégzéskor a hasunkra tett kezünk megemelkedik. Kilégzéskor a hasra gyakorolt nyomással segítsük a rekeszizmot a minél nagyobb mértékű kilégzésben.

Rendszeres fizikai aktivitás

Az orvoshoz kerülő COPD-s betegek jelentős része már nem tud lépést tartani hasonló korú egészséges személlyel sík terepen sem, illetve gyakran még kényelmes séta közben is meg kell állnia pihenni. A terhelésre jelentkező nehézlégzés miatt a COPD-s betegek kerülik a fizikai aktivitást, amely az izmok elgyengüléséhez, leépüléséhez, a fizikai terhelhetőség csökkenéséhez (dekondicionálódáshoz) vezet.

Vannak olyanok, akik alacsony FEV1 érték ellenére is fizikailag aktívak maradnak, és vannak olyanok is, akik viszonylag jó légzésfunkciós paraméterek mellett sem fulladnak még kis mértékű fizikai terhelésre is.

Az elveszett tüdőkapacitással ellentétben, a fizikai terhelhetőség csökkenése megfordítható, és a kondicionáló tréningek segítségével az életminőség jelentősen javítható.

A rendszeres tréninget fokozatosan kell elkezdeni. Eleinte elegendő 5?10 perc könnyű séta vagy kerékpározás a szobakerékpáron. Ha ez gond nélkül megy, akkor hetente 5 perccel lehet emelni a terhelésen. A cél az, hogy napi 40 percet tudjunk sétálni vagy kerékpározni. Szükség esetén ez napi 2x20 percre felosztható. A test többi izmának, elsősorban a kar és a törzs izmainak a kondicionálásához célszerű gyógytornász segítségét igénybe venni.

A COPD kezelése 4