Pozitronemissziós tomográfia

A PET-vizsgálat során egy radioaktív anyaggal megjelölnek, vagyis "megcímkéznek" egy olyan vegyületet, amely természetes módon jelen van a szervezetben - leggyakrabban glükózt -, majd a testbe fecskendezik.

A képet a szövetekben levő radioaktív anyagok pozitronemissziója ? a pozitív töltésű részecskék kibocsátása ? hozza létre. A PET-vizsgálat azon az elven működik, hogy a rákos sejtek több glükózt vesznek fel, mint az egészséges sejtek, ezért nagyobb mennyiségű radioaktív anyagot vonzanak magukhoz. Ennél fogva a beteg szövetek nagyobb mennyiségű pozitront bocsátanak ki, mely a végső felvételen különböző színekben vagy színárnyalatokban látszik.

Amíg a CT- és MRI-vizsgálat a szervek és szövetek alakját és szerkezetét tárja fel, addig a PET-vizsgálat a működésüket, így már korai stádiumban kimutatja az elváltozásokat. A PET-vizsgálatot kombinálhatják a CT-vizsgálattal, ennek eredményeképpen az egymásra helyezett képek részletesebbek.
De a PET-vizsgálat hibás eredményeket adhat, ha a beteg a felvételkészítés előtt bizonyos idővel evett, vagy ha a vércukorszintje ? talán cukorbetegség miatt ? nincs az elfogadható értékeken belül. Emellett mivel a radioaktivitás nagyon rövid ideig tart, lényeges, hogy a felvételt meghatározott időn belül elkészítsék.

A pozitronemissziós tomográfia vizsgálat kockázatai

Mivel a radioaktív anyag mennyisége elenyésző és a radioaktivitás rövid ideig tart, a beteget kevés sugárzás éri, de a fejlődő magzatra veszélyt jelenthet. Ezért azok a nők, akiknél fennáll a terhesség gyanúja, tájékoztassák erről az orvosukat és a felvételt készítő személyzetet. Ezen kívül a fogamzó képes korban lévő nőket kérhetik, hogy adjanak vér- vagy vizeletmintát terhességi teszthez. Ha a PET-vizsgálatot a CT-vizsgálattal kombinálják, akkor mérlegelni kell a CT-vizsgálattal járó kockázatot is.

A pozitronemissziós tomográfia vizsgálat előnyei

A PET-vizsgálaz nem csak a szervek és szövetek alakját mutatja meg, hanem azt is, hogy milyen a működésük, ezért már azelőtt feltárhatja a gondokat, mielőtt a CT vagy az MRI kimutatná az elváltozásokat a szövetek szerkezetében.