Újra támad a TBC!

A nyolcvanas évek elején még úgy tűnt az ember győzelmet aratott a TBC ellen, s lassanként a háborút is megnyeri. Sajnos azonban nem így történt.

Napjainkra a száz évvel ezelőttinél is több tüdőtuberkulózisban szenvedő ember él a világon. Frissítsük hát fel TBC-vel kapcsolatos tudásunkat, hogy eredményesen küzdhessünk e kór ellen.

A tuberkulózis, röviden TBC a világon legelterjedtebb bakteriális fertőző betegség. Egyes felmérések szerint a világon minden harmadik ember TBC fertőzött. Ez azonban nem jelent egyértelműen megbetegedést. WHO adatok azt mutatják, hogy a megfertőződöttek tíz százalékánál alakul ki a tuberkulózis betegség. Korábban jellemzően a szegények és alkoholisták körében pusztított a gümőkór, mivel a vitaminhiányos állapotok, az alultápláltság és egyéb más kezeletlen betegségek következtében legyengült szervezetet a lappangó kórokozó könnyedén maga alá gyűrte.

Napjainkra ezekhez a veszélyeztető tényezőkhöz csatlakozott az AIDS fertőzöttség, mely kezelve- kezeletlenül az immunrendszer legyengülését okozza.

De nem vonhat megkönnyebbülve vállat az sem, aki a fent felsorolt veszélyeztetett csoportok egyikébe sem tartozik. Megjelent ugyanis a gümőkorral kapcsolatos valaha tapasztalt legnagyobb veszély, a multirezisztens tuberkulózis. A multirezisztens TBC olyan baktérium mely ellen áll minden eddig hatásos gyógyszeres kezelésnek. Világszerte húsz TBC-s betegből 1 már multirezisztens tuberkulin betegségben szenved.

A baktériumok által támadott szervek szöveteiben a kórokozók apró kerek göböket, gümőket alakítanak ki. A betegség elnevezése is erre a göb képző folyamatra utal. A gümő szó latin megfelelője atuberculum, melyből a tuberculosis elnevezés ered. A tuberkulózis tehát magyarul gümőkórt jelent.

A gümőkór

Előidézője egy pálcika alakú baktérium mely emberben, házi és vadon élő emlősökben, valamint a madarakban egyaránt előfordul. A tuberkulózist előidéző kórokozónak több típusa is ismert. Ezek a baktériumok többnyire a tüdőt támadják, ám más szervekben, akár a csontokban is megvethetik lábukat. A TBC egy hosszan elhúzódó, lassú lefolyású krónikus betegség, mely gyógykezelés nélkül az esetek többségében 5-15 éven belül halált okoz.

Európában a háziállatokat rendszeres tuberkulózis vizsgálatnak vetik alá, és a fertőzött állományokat felszámolják. A tej csak forralás vagy pasztőrözés után kerülhet a fogyasztók asztalára. Így akadályozható meg a kórokozók átterjedése a tejelő állatokról az emberre.

Hogyan terjed?

A baktérium cseppfertőzéssel terjed. Áldozatai között a levegő páracseppjein vagy porszemeken vándorol. Természetes úton szinte kivétel nélkül a szájon keresztül jut be szervezetbe. Belélegzés vagy táplálkozás során jut el a tüdőhólyagokba, illetve bélcsatornába, és terjed szét az egész szervezetben.

Mik a tünetei?

A kezdeti gümőkór szimptómái jellegtelenek. Az előrehaladott TBC tünetei is eltérőek, függően attól, hogy mely szervet támadja a betegség.

A bacilus az esetek döntő többségében a tüdőt betegíti meg. A tüdőtuberkulózis jelei ebben az esetben a krónikus köhögés, véres köpet, mellkasi fájdalom, légszomj, gyakori hőemelkedés vagy láz, rendszeres éjszakai izzadás, étvágytalanság, fogyás, fáradtság és levertség érzés.

(Fontos tudnivaló azonban, hogy a szervezet más tuberkulózisos megbetegedései, mind különböző szimptómákat eredményeznek.)

Feladataink!

Magyarországon mindenki számára adott az éves tüdőszűrés lehetősége mely a lappangó, korai stádiumban levő TBC felismerésében nagy szerepet játszik. Mint a legtöbb betegségnél, a korai felismerés a tuberkulózis esetében is a legfontosabb! Különösen igaz ez a gyógyszerrezisztens tuberkulózis esetében, ahol egyetlen lehetőségként a hatásos gyógymód a besugárzás lehet. A besugárzás azonban káros mellékhatásai következtében csak célzottan, a kezdődő betegség gócpontján alkalmazható. Kiterjedt felületeken már nagyobb a további károsítás esélye, mint a gyógyulásé.

A tüdőszűrés nem fájdalmas. Évente egy óra az életünkből pedig csekély áldozat saját és társadalmunk egészsége érdekében.

Az évi egy tüdő röntgen a közhiedelemmel ellentétben, nem okoz károsodást szervezetünkben.