Ha a Balaton északi partján járunk, annyi látnivaló akad, hogy szinte nehéz választani, merre induljunk. Ha egy mesebeli, autentikus kis falut szeretnétek megnézni macskaköves utcáival, nádfedeles házaival, többszáz éves múltját megidéző várával, finom ízeket kóstolni, és egy jót kirándulni, nem kérdés a választás: irány Szigliget! Soroljuk is, miért.
Először is, ha autóval érkeztek Szigligetre, ahogy mi is tettük, érdemes a Fő tér közelében leparkolni, és megkeresni a Tourinform iroda és az önkormányzat között húzódó lépcsősort, ami a várhoz vezet. Már csak azért is, mert csodálatos kis kirándulást tehetünk, és picit feljebb érve elolvashatunk egy részletet Eötvös Károly: Balatoni utazás című könyvéből, amelyet a lépcsőfokokra festettek fel.
A nagyjából 1000 lakosú településen az Ófalu egész belső területe védett. Megcsodálhatjuk a nádfedeles házakat; ott jártunkkor is éppen egy gyönyörűen felújított ház tetejét a hagyományos eljárással készült nádfedéllel borították be.
Nem kellett sokat lépcsőznünk, és máris elértünk a Várkávézóhoz, amelynek hangulatos, teraszos udvarán hatalmas gesztenyefa tövében kávézhatunk, sütizhetünk, és lehűthetjük magunkat a Szigligeti fagylaltozóban, sőt, bekukkanthatunk a Paál József Kiállítótérbe is, mielőtt tovább lépcsőznénk a vár felé.
Tovább haladva a katolikus templom melletti lépcsősoron, egy fákkal szegélyezett köves úthoz érkezhetünk, melynek egyik oldalán vármakettek láthatók, amelyek elvezetnek a 760 éves várrom felé, amit a Balaton várának is neveznek.
A Balaton-felvidék leglátványosabb vára
Ahogy kell, bizony ott is áll előttünk az ősrégi kövekből megépített 760 éves vár, amit 2 éve teljesen felújítottak és részben újraépítettek. Ha a vár minden szegletébe és berendezett helyiségébe szeretnénk bekukkantani, és amit lehet, megtudni az ott kiállított tárgyakról, akkor bizony 2-3 órát is eltölthetünk ott. De minden perc megéri, mert a látnivalók nagyon szórakoztatók és érdekesek.
A felnőtt belépőjegy 1000 forint, a gyermek és ifjúsági belépőjegy (6-18 éves korig) pedig 500 forint, mindezért pedigláthatjuk, hogyan készítette a kovács a patkókat, milyen kemencében sütötték a kenyeret. Megtudhatjuk, hogyan nézett ki a komplett városra emlékeztető vár az idők folyamán. .
Megcsodálhatunk egy részben emeletes lakóépületet, amelyet a 14-15. század kényelmi színvonalának megfelelően rendeztek be, és ahol valószínűleg a várúr és a családja lakott. A vár belső udvarából nyíló kiállításon megismerkedhetünk az egykor a várban élő családok mindennapi életével.
A 16. században például a tóti Lengyel család több tagja és rokonsága élet itt. Olyan volt a vár, mint egy szűk falakkal körülvett kis város. Láthatjuk az őrszobát, a tömlöcöt, a Szent Márton kápolnát, és láthatjuk azt is, milyen fegyverekkel harcoltak a vár védői.
Az ódon falakból és helyisgeiből árad a történelem. Egy kisfilmen, és maketteken azt is bemutatják, hogy a vár hogyan épült és alakult át az évszázadok folyamán. A bástyákról pedig csodálatos kilátás nyílik a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Badacsonyra és a Balatonra.
Sokféle étel, kevés fürdés - így éltek a hajdani várlakók
Leírásokból, és miniatűr, berendezett belső terekből megtudhatjuk, hogy mi került az asztalra. A leves a középkori Európa legfontosabb fogása volt, és válogatás nélkül dobáltak bele mindenféle húst, halat, zöldséget. A 16-17. században a húsfogyasztás volt a jellemző, abálták, pácolták, tésztába burkolták. A négylábúak mellett sok szárnyast és halat is ettek, köretként paréj, saláta, káposzta, árpakása és kenyér került az asztalra. Tányérból csak a jobb módúak ettek, a kanalat több ember használta közösen.No, és ha már itt tartunk a higiénia más módon is igencsak visszafogott volt, az akkor élt emberek szerint, ugyanis a meleg víz a bőr pórusain keresztül bejutva terjesztette a betegségeket, ezért a vár ura vagy úrnője évente csak néhány alkalommal egy dézsában ülve fürdött, főleg nagy ünnepek előtt vagy rendkívüli események, például menyegző esetén. Az alacsonyabb rangú emberek még ennél is ritkában fürödtek meg. Az árnyékszékek már korán megjelentek a várakban, ahol az ürülék egyenesen a fal tövéhez, a várárokba esett.
Amit még megnézhettek, megkóstolhattok
A vár látogatása után érdemes visszafelé sétálni a már említett katolikus templomhoz, ahonnan indul, majd ugyanoda visszaérkezik a kék T jelzésű Kamon-kő tanösvény. Ez a tanösvény végig vezet a falu hangulatos utcáin és 9 ismertető tábla segítségével bemutatja a népi építészet, a hagyományos szőlő- és nádgazdálkodás történetét, és elvezet egy Árpád-kori, Avasi templomromhoz is.
Tovább haladva, az erdőbe érve olvashattok a Balaton kialakulásáról, a terület növény- és állatvilágáról, egykor vulkanikus területeiről. A tanösvény 6 km hosszú, a szintkülönbség 290 méter. Ez a táv kényelmes tempóban 2,5-3 óra alatt megtehető.
Ha még mindig van kedvetek, erőtök sétálni, a központban található Esterházy kastélyt feltétlenül látogassátok meg. Tizenkét holdas parkja ugyanis védett arborétum (pl. 150-féle fenyő díszlik benne), illetve az írók Alkotóháza is ott kapott helyet.
Szigliget természeti adottságai egyébként egész évben gyalog- és kerékpártúrák során is felfedezhetők. Mi, a kis körtúránk után igencsak megéheztünk, és meglepve láttuk, hogy egy ilyen apró községben több, színvonalas étterem is található. A mi választásunk végül egy kikötőben található étteremre esett, és bizony, remek választás volt.
Ha jó idő van, és tehetitek, feltétlenül üljetek be ide, vagyis inkább ki, mert az étteremnek van egy hatalmas, partmenti része is, ahol közvetlenül a vitorláskikötő melletti füves területen terítették meg az asztalokat. Ez a csendes kis falu maradásra csábít, és akár egy egész napot is eltölthetünk itt, mire komótosan bejárjuk és magunkba szívjuk történelmét és békességét.
