Vodkaszódával elmegy: az EFOTT-on jártunk

Tíz éve Volttól Skalandon át a SZIN-ig nem volt hazai fesztivál, amin ne sátoroztam volna kinn. Az utóbbi évekre azonban már csak a Sziget maradt a listából, ott csak egy-egy nap erejéig maradtam. Kíváncsi voltam, változtak-e valamit a kisebb hazai fesztiválok, ezért július 16-án pár barátommal megnéztük magunknak az EFOTT-ot a Velencei-tó partján.

A szülinapos ugyan már a negyvenedik évét tapossa, de gyerekbetegsége még van bőven. Persze egyetemisták szervezik, nézzük el nekik. Vagy ne? Mert hát simán el lehet lenni szemétkupacok közt a strandon, némi gyaloglás és kérdezősködés után programfüzetet is tud szerezni magának az ember, és a Kandalló hamburgere a tűző napon, majd a reklámnapernyő alá húzódva is ugyanolyan finom. A negyedik-ötödik vodkaszóda magasságában pedig már tényleg a kutyát sem zavarja, hogy délután nem volt árnyék, hogy nincsenek hangulatos pihenőhelyek, vagy hogy senki nem tudja, hol lehet visszaváltani a betétdíjas söröskorsót. A fellépőktől mindenki tud legalább egy slágert, a napijegy meg végül is csak hétezer volt. Egyébként összességében tök jól éreztük magunkat, de 27 éves koromra azt kell, hogy mondjam, bizarr módon én már kiöregedtem az EFOTT célcsoportjából. A dolog jelenlegi formájában legalábbis biztosan.

Ugyan három nap már lement a fesztiválból, a hétvége még hátra van. Úgyhogy, aki velem ellentétben célcsoportnak érzi magát, 17-én, pénteken többek között a lassan magyar állampolgárságért folyamodó DubFX, illetve a Punnany Massif, a Belga, a The Carbonfools, vagy éppen Péterfy Bori koncertjére bulizhat. Szombaton hivatalosan is megünneplik az EFOTT 40. szülinapját, a színpadon pedig egymást váltják a legnépszerűbb hazai bandák a Kaukázustól a Wellhellón át a Brainsig.

A koncertek mellett egyébként egy csomó szabadidős program is van a civilek által szervezettől a lovaskocsizásig, ezekről korábban itt írtunk részletesen.

Bármely képre kattintva galéria nyílik, jó nézelődést!