Elkészült a néma remeték kolostorának felújítása Majkon

Befejeződött a kamalduli remeteség főépületének, a kolostornak a felújítása Majkon. A 18. századi épületegyüttes központját 885 millió forintos uniós támogatásból újították föl.

Megvalósult a 2300 négyzetméter alapterületű rendház szerkezeti és külső helyreállítása, a pince, a földszint, az emelet, valamint a növényszárító padlás teljes belső, műemléki rekonstrukciója, az egykori refektórium freskóinak restaurálása, valamint a belső díszudvar felújítása.

A termekben berendezett kiállítás bemutatja a remeteség 18. századi históriáját, a szerzetesek életmódját, megemlékezik II. Rákóczi Ferenc és a kamalduliak kapcsolatáról. A tárlat megjeleníti azt az időszakot is, amikor az épületből a remeteség alapítását egykor támogató Esterházy-család grófi ágának vadászkastélya lett az 1860-as évektől.

A tervek szerint a fejlesztés 2015 tavaszán fejeződik be, attól kezdve lesz látogatható a műemlékegyüttes egész területe. Ekkorra készül el a remeteséghez vezető út mellett az épület körül lévő parkoló is. A felújítás eredményeinek bemutatása érdekében az adventi vasárnapokon hagyományteremtő szándékkal jótékonysági, népi és keresztény programot rendeznek a térség nehéz sorsú gyermekei és idős lakói számára.

Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, Közép-Európában azon kevés remeteség egyike, amelyek épülete és környezete eredeti formájában maradt fenn. Értékét növeli a közeli tó, a malom, valamint az, hogy megőrizte elzártságát, bár közel van a város és a közút. Az utóbbi években a műemlék kezelői több koncertet rendeztek a falak között, csatlakoztak a Múzeumok éjszakája programjaihoz és egészséges életmódot népszerűsítő fesztiválokat tartottak. A remeteség 17 cellaháza közül hét apartmanházként rendszeresen fogad látogatókat.

A kamalduli remeteséget 1733-ban kezdték el építeni Majkon, az első remetelak alapkövét Esterházy József tette le. A remeteségben cellaházakat, templomot és közösségi épületet alakítottak ki; a némaságot fogadó fehércsuhás szerzetesek külön-külön elmélkedtek cellaházaikban, évente csak egyszer beszélhettek egymással. A remeteség II. József 1782-es rendeletéig virágzott, amikor a rendet feloszlatták, a berendezés egy részét pedig elárverezték, állami tulajdonba vették vagy széthordták.