Hős rendőr: Ne haragudj, de meg fogok halni

Ismeretes, a férfi és társa, Erika egy randalírozás miatt érkeztek meg a Kassai utcai házhoz, azonban a férfi azonnal nekik támadt: Petit ott szurkálta, ahol csak érte, mígnem hősies társa, Erika le nem lőtte az elborult agyú ámokfutót. Peti napokig élet és halál között lebegett:

– Minden pillanatra emlékszem utána is. Valamiért az volt bennem, hogy kint hidegebb van, máshogy dolgoznak az erek, úgyhogy

a hatodik emeletről lesétáltam a földszintig. Közben láttam, mennyi vér ömlik belőlem, folyamatosan rádióztam, hogy küldjék a mentőt, mert el fogok vérezni

– mesélte a férfi akadozó hangon. – Amikor leértem, ott már biztosan éreztem, hogy meg fogok halni, emiatt el akartam köszönni a szüleimtől, ezért felhívtam édesanyámat a telefonomról, annyit mondtam neki: ne haragudj, de meg fogok halni – mondta. 

A férfi elképesztő lélekjelenlétéről tett tanúbizonyságot, annak ellenére, hogy 8-10  csontig hatoló szúrást szenvedett el: 

– Beraktam a fegyvert a kocsiba, utána

félig ülőhelyzetbe elhelyezkedtem a rendőrautó kerekének dőlve, a kabátomat levettem magamról. Nem tudtam, hogy el fogok-e ájulni, de a pólómat egészen felhúztam, hogy lehessen látni, hol van sérülés raj­tam.

Akkor már odaért a parancsnokom, jöttek a mentősök, beraktak a mentőautóba. A parancsnokom megtiltotta, hogy meghaljak: Peti, nem halhatsz meg – mondta a férfi. 

– Szerintem az segített a legtöbbet, hogy nem azt tettem, hogy leültem, becsuktam a szemem, és próbáltam a könnyebbik úton haladni, ha­nem folyamatosan pörögtem, gondolkoztam – szögezte le. A férfi a mentőben már elájult, a gépek hangjára eszmélt:

– Amikor ráeszméltem, mi történt, akkor tudatosult bennem, hogy nem haltam meg. Ott fordult át egy kicsit a gondolkozásom, hogy akárhogy is lesz, én ezt megúsztam – mondta. Peti elárulta: eszébe sincs feladni a hi­vatását, szeretne rendőr maradni, méghozzá továbbra is a BRFK kötelékében. Társá­val, Erikával azóta is folyamatos kon­takt­ban van: 

– Őt sokkal jobban megviselte lelkileg, mint engem. Remélem, az lesz majd neki a fordulópont, amikor a két lábamon kimegyek innen, megölelem. Mindennap el­mondom neki, hogy nekem ő az én hősöm.