Tótka Sándor: olimpiát akarok nyerni

Tavaly, amikor be­köszöntött az ősz, és egyre hűvösebb lett, a kajakosok – köztük Tótka Sándor – az újpesti világ- és Európa-bajnok összeszedték a cuccaikat, becsomagoltak a bő­röndökbe, és elrepültek „melegebb éghajlatra”, Dél-Afrikában vert tanyát társaival együtt.

– Idén sajnos nem menekülhettünk el itthonról, mint tettük azt éveken keresztül, amikor támadt az influenza. Most, amikor benne va­gyunk a koronavírus-járvány kellős közepében, mi is csak itthon, a külvilágtól szinte teljesen elzárva edzünk a Kolonics-vízitelepen. Nincs mese, el kell fogadni, hogy ez van, dolgozunk, mert jövőre olimpia lesz, legalábbis a jelen állás szerint – mondta a világbajnok.

Tótka elmondta, minden szabályt, előírást szigorúan betart, mert tisztában van azzal, hogy a koronavírussal nem lehet packázni.

– A törvény mindenkire vonatkozik, de nem mindenkinek lesz olimpiája. Így aztán a lehetőségekhez képest mindent alárendelek az ötkarikás játékokon való szereplésért. Naponta vízen va­gyunk, igaz, néha már igen hűvös van. Bevallom, többször is eszembe jutott az elmúlt napokban, mi­lyen is volt az afrikai edzőtáborban félmeztelenül, rövidnadrágban napsütésben edzeni.

Sándor nemcsak a vízen, ha­nem a konditeremben is gyűjti az erőt, mert pontosan tudja, legnagyobb riválisai, a németek, a spanyolok sem he­nyélnek, pedig őket sem kerülte el a járvány.

– Mi csak magunkkal törődünk, hiszen ha az ellenfelek fel is tesznek né­hány kockát az edzéseikről a netre, biztosan nem azt mutatják meg, amit szeretnének eltitkolni előlünk.Legfeljebb csak ijesztgetnek vele, de mi nem félünk. Még nem tudom, mikor csaphatunk össze legközelebb, de azt tudom, hogy mi százszázalékosan fel leszünk készülve, ha eldördül a startpisztoly. Már nagyon várjuk, hiszen minket, ver­senyzőket a verseny éltet. És persze a győzelmek. Például Tokióban.