Henrietta kisfia túl okos, ezért nem mehet óvodába

Több óvodában is jártunk, az óvónők viszont nem tudnak mit kezdeni Gorán képességeivel – mondta szomorúan Henrietta, aki férjével felváltva kénytelen vigyázni a kisfiukra.

– Kétéves korában már olvasott, angolul ha­marabb ismerte a színeket, mint magyarul, mostanra pedig folyamatosan ír – sorolta az édesanya.

Gorán tudásszomja kiapadhatatlan. Magától tanulta meg a naprendszer bolygóinak nevét, és zászló alapján ismeri fel az országokat, amikre gondolkodás nélkül rá is bök a világtérképen.

– Egyáltalán nem bánom, hogy ilyen. A kimagasló képessége nem betegség, hanem tehetség, nem fogom kényszeríteni, hogy olyan legyen, mint az átlagos képességű gyerekek – mondta határozottan az édesanya, aki legszívesebben olyan intézménybe járatná Goránt, ahol fejlesztenék a tehetségét.

A fővárosban élő család több szakembernél is járt, hogy kiderítsék, valamilyen betegség ­
áll-e a kisfiú képességei mögött, de semmit sem találtak. Abban viszont mindenki egyetértett, a kisfiúnak kis létszámú csoportban a helye, ahol több időt tudnak szentelni rá. De az állami óvodákban ilyenek nincsenek, a magántulajdonban lévő óvodák pedig olyan magas árat szabnak, amit a család nem tud megfizetni.

A kisfiú nincs egyedül kirívó képességeivel, Gorán szülei ötven olyan családról tudnak, ahol a kimagaslóan tehetséges gyerekeket az állami intézmények problémaként kezelik. A folyamatos elutasítások miatt Henrietta és párja azt tervezik, külföldre költöznek, ahol a kiemelkedő képességű gyerekekkel külön óvónők foglalkoznak. Azt remélik, Németországban Gorán kaphat esélyt tehetsége kibontakoztatására.