Elődjét bírálta a Nemzetiben Vidnyánszky

A Himnusz és a Szózat eléneklése után Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című előjátékát adták elő színiiskolások a Vidnyánszky vezette Nemzeti Színház színpadán. Az ünnepélyes társulati ülésen jelen volt az összes régi és új tag.

A színészek – talán azt jelezve, hogy a megújuló csapat tiszta lappal indul – fehérbe öltözve érkeztek, tovább erősítve az esemény iskolai ünnepségekre hajazó hangulatát.

Az igazgató, a meglehetősen elfogódottnak tűnő Vidnyánszky Attila megújulást ígért, és kitért elődje, Alföldi Róbert bírálatára is.

– A provokációra épülő művészetet nem tartom nagyra, úgy érzem, kifulladt, legyen erre ékes példa az idei Avignon-i fesztivál. Meghalt megszűnik, nincs jövője. Önmagában a provokáció kevés, gyenge, gyáva dolog. Másfajta színházat fogunk csinálni. Az igazságot próbáljuk majd – Tamási Áron által is – mutatni, nagyon korszerű színházi nyelven. Olyan színházi nyelven, amely valóban érdekessé tesz minket Európában, a világban, ami el is különít, megkülönböztet bennünket, és amely tiszteletet vált ki.

A Nemzeti Színháznak már teljes a társulata, a következő évadra aláírt többek között Bánsági Ildikó, Eperjes Károly – ő színészként és igazgató-helyettesként is –, Földes László Hobo, Nagy-Kálózy Eszter, Reviczky Gábor. Az eddigi társulatából tizenheten maradtak, köztük Básti Juli, Bodrogi Gyula, Tompos Kátya, Udvaros Dorottya és Törőcsik Mari is. Az igazgató a távozó művészekről csak annyit mondott: – Akik elmentek, azokban biztosan sok tüske és sérelem maradt, de lezártuk a múltnak ezt a részét.

Földes László Hobo lelkesen készül a közös munkára. 

– Több mint tíz éve dolgozom együtt Attilával, és mindig gördülékenyen ment a közös alkotás. Örömmel tölt el, hogy a Nemzetibe vihetem a zenés-verses műfajt. Nem színésznek szerződtettek ide, tőlem azt várják, hogy olyan szövegeket mondjak, amelyekben magamat alakítom, ettől kap más akusztikát a mű.