Magyar nyilas a világ legjobbja

Mónus József legerősebb íját akkora erővel kell húzni, mintha 68 kilós súlyt feszítene az ember fél kézzel, fülmagasságban. Ilyen íjjal lőtt 2010-ben, amikor éle­-tében először lőtt el ötszáz méternél messzebbre. Nem lőtt ilyen messzire senki azóta, hogy Dzsingisz kán testvérének a fiáról, Jiszügejrôl feljegyezték: nyila ötszáz méterre hord.

– 2006-ban elvittem a fiam Egerbe, ahol láttunk egy íjászversenyt. Ott, akkor tisztán éreztem, hogy én már voltam itt, harcoltam itt, és itt a helyem. Addig nem volt a kezemben még nyílvessző sem. A sportíjászatról számtalan győzelem után hamar átnyergeltem a történelmi íjászatra: távlövészetre és harci távcéllövészetre. Így kutatom a múltamat, és közben teremtettem magamnak egy világot, amiben otthon vagyok – fejtegeti József.

Állunk egy hatalmas mezőn. József koncentrál, megfeszíti az íjat, szemével felméri a távolságot, majd lő. A nyílvessző közel háromszáz kilométeres sebességgel tűnik el a szemünk elől, és biztos vagyok benne, hogy sosem találjuk meg.

– Ott van annál a villanyoszlopnál, háromszáz méterre – mutatja József, és elsétál érte. Kitűz egy piciny zászlót, most célba fog lőni. Ha versenyre készül, naponta akár ezer nyilat is kilő. Minden rangos nemzetközi megmérettetésen részt vesz, és a legtöbbről új világcsúccsal tér vissza. Céllövésben is ő a legjobb.

– Huszonegy kategóriát tűztem ki célul, és ebből hat világrekordot már megdöntöttem. Idén még hatot szeretnék. Például ellövök 907 méterre a pozsonyi csata emlékére – ígéri József. – Mindezt úgy, hogy nem tanultam íjászatot, nem is tudok lőni. Az íj megfeszítésekor egy másik világ nyílik meg számomra. Sokan szeretnék megtudni a titkomat, lesik a saját kezűleg készített íjaimat, nyílvesszőimet. A titok azonban a szívemben, a lelkemben, az elszántságomban van.