»Egyszerűen nem tud jó döntést hozni, amióta 2011-ben könnyes szemekkel elbúcsúzott eindhoveni csapattársaitól.«
Rájár a rúd Dzsudzsák Balázsra. Egyszerűen nem tud jó döntést hozni, amióta 2011-ben könnyes szemekkel elbúcsúzott eindhoveni csapattársaitól. Megközelíteni sem tudja azt a formát és azt a népszerűséget, ami a holland PSV színeiben megadatott a számára.
Azóta – talán menedzsere sugallatára, talán önszántából, de – folyamatosan a pénz szaga után szalad. Az útja pedig egyáltalán nincs sikerekkel kikövezve. Dagesztánban vörös szőnyeg helyett fegyverropogás és ezt ellensúlyozandó aránytalanul nagy fizetés fogadta. Ugyan még a klub gyors összeomlása előtt sikerült a Dinamo Moszkvába igazolnia, a moszkvai szép lányok és a Duma szépségén túl ebben a váltásban sem volt sok öröme a szélsőnek.
Tudjuk jól, már a Dinamo is meg akart szabadulni Dzsudzsáktól, így jött a bursai lehetőség. A törökök az aláírásakor a tenyerükön hordozták, de hamar kiábrándultak belőle. Balázs arról nem tehet, hogy a Bursasporban is anyagi problémák ütötték fel a fejüket. De vajon ez balszerencse, vagy egy kiérdemelt vesszőfutás, amiért karrierépítés helyett a legjobb magyar focista a pénzt választotta?
Addig is, amíg megtaláljuk a választ, Kína és Katar futballpiaca még nyitva áll.
