Rájár a rúd Dzsudzsák Balázsra. Egyszerűen nem tud jó döntést hozni, amióta 2011-ben könnyes szemekkel elbúcsúzott eindhoveni csapattársaitól. Megközelíteni sem tudja azt a formát és azt a népszerűséget, ami a holland PSV színeiben megadatott a számára.
Azóta – talán menedzsere sugallatára, talán önszántából, de – folyamatosan a pénz szaga után szalad. Az útja pedig egyáltalán nincs sikerekkel kikövezve. Dagesztánban vörös szőnyeg helyett fegyverropogás és ezt ellensúlyozandó aránytalanul nagy fizetés fogadta. Ugyan még a klub gyors összeomlása előtt sikerült a Dinamo Moszkvába igazolnia, a moszkvai szép lányok és a Duma szépségén túl ebben a váltásban sem volt sok öröme a szélsőnek.
Tudjuk jól, már a Dinamo is meg akart szabadulni Dzsudzsáktól, így jött a bursai lehetőség. A törökök az aláírásakor a tenyerükön hordozták, de hamar kiábrándultak belőle. Balázs arról nem tehet, hogy a Bursasporban is anyagi problémák ütötték fel a fejüket. De vajon ez balszerencse, vagy egy kiérdemelt vesszőfutás, amiért karrierépítés helyett a legjobb magyar focista a pénzt választotta?
Addig is, amíg megtaláljuk a választ, Kína és Katar futballpiaca még nyitva áll.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.