»Egy felnőtt, aki képes volt megőrizni valamit gyermeki énjéből, akinek fontos a játék, aki időt nem sajnálva, saját szórakoztatására csinált valami mulattatót.«
Traktorral véste a tájba a nevét egy kilétét eddig fel nem fedő férfi Ócsa és Alsónémedi között, a hatalmas „Levi” felirat műholdas képeken teljesedett ki, a földön állva vélhetően senkinek sem tűnt volna fel, hogy egy műalkotás színesíti a bozótost.
Ki lehet a titokzatos Levi? És egyáltalán: mi célja lehetett a nyilvánvalóan sok tervezgetést igénylő, nagy műgonddal kivitelezett rajz elkészítésével?
Nos, bár fogalmam sincs Levi személyazonosságáról, mégis, így ismeretlenül is szimpatikus fickónak gondolom. Egy felnőtt, aki képes volt megőrizni valamit gyermeki énjéből, akinek fontos a játék, aki időt nem sajnálva, saját szórakoztatására csinált valami mulattatót.
Őrizni a játékot – nagy kincs manapság ez a tulajdonság. Kiveszendőben a játék, nem marad neki hely a nehéz, harcos, néhol egyenesen rémisztő mindennapok szorításában. Önmagunk túl komolyan vétele, a szükséges túlélési stratégiák kivitelezése elveszi az apró örömöket, öli az időt, és öli a boldogságot, sem kedv, sem energia nem marad a játékra. Pedig ebben a gyakran kilátástalannak tűnő világban épp ezekre volna oly nagy szükség.
Örömökre, játékokra. Sok-sok Levire.
