»Nem szenvedni akarunk, hanem azonnal túl lenni rajta. Erőt akarunk sugározni, hogy milyen bátrak voltunk.«
Legyen őszinte: megfordult már a fejében, hogy öngyilkos lesz? Hogy végez magával?
A legtöbbször két jól körülhatárolt ok miatt dobják el az életüket az emberek. Az egyik a lehetetlen anyagi helyzet. A szégyen a család előtt, hogy nem tudjuk fizetni a számláinkat, utcára kerülünk, nem lesz mit enni. A másik a reménytelenné vált szerelem. Kegyetlen megélni, hogy életünk értelmének tartott kedvesünk más karjában találja meg a boldogságot. Ezt az érzést pedig nem tudja egy pszichológusi vizsgálat sem lemodellezni.
Nem szenvedni akarunk, hanem azonnal túl lenni rajta. Erőt akarunk sugározni, hogy milyen bátrak voltunk. Lássa a szerelmünk, mit tett velünk, és egész életében sajnáljon. Ha ehhez a kezünk ügyébe akad egy fegyver, akkor sokkal nagyobb a kísértés. Nem kell különösebb előkészület. Csak egy mozdulat és vége.
A hirtelen halált választanánk. És, ha mégis felülkerekedik az életösztön, pár év múlva azt mondjuk, de jó, hogy nem tettük meg, hiszen az élet minden megélt pillanata csodálatos. Sajnos, a fiatal dunakeszi rendőr esetében nem az életösztön nyert...
Nyugodjon békében!