Ha igazak a vádak és a patológusok valóban kozmetikázzák a boncjegyzőkönyvet, hogy a hibázó orvosokat mentegessék, az hatalmas botrány. Ha pedig az efféle hírekkel kapcsolatban megkeresett szakmai illetékesek szóra sem méltatják a közvéleményt, nos, az legalább akkora botrány.
Ha nem nagyobb... Ahogy a mondás tartja: hallgatás beleegyezés. Meg van egy olyan mondás is, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. Soroljam még? Cinikus reakció az, ha nincs reakció. Azt sugallja: mondjon mindenki, amit akar, teszünk rá. Ám nem árt tudni: amikor az orvosi kamara tiszteletreméltó elnöke nemes egyszerűséggel lepattintja az őt nyilatkozatra kérő újságírót, akkor nem a médiamunkásnak mutat fityiszt, hanem olvasók, tévénézők, rádióhallgatók millióinak.
Hülyének lehet nézni az embereket, csak nem kifizetődő. Miképpen a szerencse, úgy a hatalom is forgandó. Az arányérzék teljes hiányára utal, ha valaki a szakmáját ért igen súlyos vádak kapcsán nem érzi szükségét a megszólalásnak. Ahogy a holtakat, úgy az élőket is megilleti a tisztelet. Ez olyan alapvetés, amin nincs mit kozmetikázni.
Nemzetiségi önkormányzati választások
és Európai parlamenti választás
