A jog és a közakarat gyakran olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Valahogy így van ez a cséri szülők esetével is.
Az asszony a mellékhelyiségben szülte meg babáját, majd férje és anyósa asszisztálásával hagyta a kislányt a toalettbe fulladni.
A gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolt családtagok megúszták felfüggesztett büntetéssel, az anyát a bíróság felmentette. Mindhárman szabadlábon várhatják a jogerős, másodfokú döntést.
A törvényszéki verdikt mellett azonban született egy másik ítélet is. Ezt nem a jogászok hozták meg, hanem egyszerű, hétköznapi emberek. A község lakói nem oly megbocsátóak, mint a talárba bújt jogtudósok. A he-lyiek nem paragrafusok, szakértői vélemények alapján ítélkeznek – színtisztán a saját tapasztalataikra hagyatkoznak.
Jól tudják, hogy két gyermeket már kiemelt a családból a gyámhivatal, nevelőszülők gondjaira bízták a kicsiket, hátha így emberhez méltó jövő vár rájuk. A falu nem felejt. Már a kétes hírű család háza sem áll a település szélén megbúvó telken.
Ítélet született, amely színtisztán erkölcsi alapokon nyugszik.
