Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Előkerült, és azt állítja, nem történt semmi. A lassan káoszba keveredő új útdíjtörvényről sem azt mondta, hogy úgy rossz, ahogy van, és ki kell dobni az egészet, hanem azt, hogy recsegés, amit hallunk, csak a próbaüzem zaja, de van még három hét, és aztán majd kijavítják.

Az meg sem fordult a fejében, hogy normális országban nem szoktak élő embereken próbaüzemet tartani olyan ügy­ben, amit jó tervezéssel, az érdekeltekkel való egyezte­tésekkel is meg lehet oldani úgy, hogy ne kelljen szívnia senkinek.

Nem, Orbán most is azt gondolja, hogy minden úgy van jól, ahogy csinálták, és az nagyon is természetes, hogy a hivatalnokok el nem vég­zett munkájáért, a politikusok egyeztetéseket kizáró gőgjéért a lakosságnak kell megfizetnie az idejével, az idegrendszerével és a pénzével.

Hasonlóan rendíthetetlen a külpolitikában is! Most is úgy véli, hogy legfőbb dolga a magyarok úgynevezett „szuverenitásának” a megvédése, főleg a szövetségeseinkkel szemben. Úgy hiszi, hogy a NATO és az unió tagjaként nyugodtan hintázhatunk az egymásnak feszülő amerikaiak, nyugat-európaiak és az oroszok között úgy, hogy mindenkitől elvesszük azt, ami nekünk kell, és kimaradunk minden konfliktusukból. Orbán semmi hibát nem lát abban, hogy Budapesten fogadja Merkel kancellár után azt a Putyint is, aki mára a velünk szövetséges Nyugat ellensége lett.

Ez már nemcsak azt jelenti, hogy miniszterelnökünk elveszítette a kapcsolatát a józan világ tényeivel, hanem annak is bizonyítéka, hogy a realitásokat csak az ő tudtában létrejött, gomolygó álomvilággal helyettesíti. Pedig módosult tudatállapotban autót sem szabad vezetni, nemhogy egy országot!