Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Orbán Viktor nem kormányozza a magyar népet, hanem megneveli. Átalakítja szokásait, beletöri abba a rendbe, amit ő ideálisnak lát.

Orbán ideális világa pedig ék egyszerű. Abban mindenkinek megvan a maga helye: a tanár a nemzeti tanárszervezetben, és azt tanít, amit a nemzeti tanfelügyelő mond neki.

A munkás a nemzeti munkásszervezetben, rendesen dolgozik, este a családjával, vasárnap templomban, utána a meccsen, de ott aztán rendesen viselkedik. A faluban három nagygazda intézi az ügyeket, a többi hálás, hogy munkát kap mások családi birtokán, vasárnap meg szigorúan együtt, a templomban, a nagygazda elöl, a cseléd meg a hátsó sorban. A vállalkozó szépen kivárja a sorát, míg munkát kap a politikai főnöktől, aztán rendesen leadja a pénzt. Ő beírathatja a fiát külföldi egyetemre is.

Mindenki műveli a kertecskéjét, télen disznót öl, pálin­kát főz, esténként olvasgatja a Nemzeti Hírharangot, nézi a Nemzeti Híradót. Névnapra meghívja a barátait, vasárnap nem vásárol, magánnyugdíj-biztosítást nem köt, külföldi árut nem vesz, mandarint nem zabál, mert ott a magyar alma.

Az értelmiség Orbán világában nem létezik, ha mégis, nemzeti! Nem olvas külföldi szemetet, nem beszél idegen nyelvet, ápolja a hagyományokat, utálja a számítógépet, az internetet, és féli az Úristent. A népet nem hülyíti felforgató, idegen eszmékkel, civil szervezetet nem alapít, nem tüntet, nem ordibál.

A fontos dolgokat meg szépen elrendezik az önzetlen, okos, becsületes politikusok!

Orbán valahogy így képzeli az ideális magyar életet, és ami csak a keze ügyébe került eddig, azt mind arra használta, hogy beletörjön ebbe valamennyiünket.

Erre való neki a munka törvénykönyve, az oktatás, a külügy, a hadügy, az egyházügy. Ha elég sokáig ül a nyakunkon, még sikerülni is fog konformista hülyét nevelnie a többségből.