Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Egy nadrágtartón hintázik egy hete a magyar közélet: a Simicska akkor most háborúzik és flottatüntet Orbán ellen, vagy nem? Nem akarok beszállni az oligarchák tusakodásáról szóló találgatásokba, mert unalmas és terméketlen, maradnék inkább saját szakmámnál. Így most tehát arról, hogy ez ügyben mit produkál a nemzeti sajtó.

A nagy fülkeforradalom elhozta az erkölcsi fölényt is a jobboldali újságíróknak, akik meg is élik azt, tiszta erőből. Tehették eddig, hiszen velük szemben a bukott baloldal elvtelen bértollnokai álltak, akik még a szemkilövést is pártolták, hazudtak reggel, este, megtagadták hagyományainkat, tiporták a magyarság szent érzéseit, és kinyalták a Gyurcsánybajnai hátsóját. Emelkedettebb változatban: a parttalan szabadság reklámozásával, az Egyén előbbvalóságának hirdetésével szétzúzták a Közösségeket, leköpték a keresztet, és elvették az emberektől az erkölcsös élet lehetőségét.

És szólt a bezzeg a mi közösségeink, a szeretetben fogant Békemenet, és kegyelet és malaszt, minimum három színben, árpádsávval, hármas halommal, kettős kereszttel, reggeltől estig, halleluja! Egységben, egy hangon, hűségesen.

Csakhogy fordult a világ! Most már nem az ősi értékek meg a sámándob, hanem Simicska vagy Orbán. Orbán hatalma vagy Simicska pénze? Vagy bárki hatalma, bárki pénze. Innentől nincs erkölcsi fölény, csak nyers érdekek, és a kiszolgáló fullajtárok. Vagy a nemzet közössége, vagy a nemzet nevében térfoglaló rabló urak. Mocskosak lettek a zászlók, mocskos alattuk a szolgálat. Nem különb, mint a Gyurcsánybajnai hátsójában lafatyolni. Persze, élni kell, meg a gyerek az iskolában, a számlák, de azért jó tudni, hogy mit, miért. És végül a legrosszabb: ez már mindig így lesz, ezt nem lehet letörölni, ahogy eddig is így volt. Kár értetek is, szevasztok!