Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

Az ilyen embert ott, ahol a jó erkölcs és a jó ízlés még jelent valamit, kerülni szokták, legalábbis a nyilvánosság előtt nem mutatkoznak vele.

Nem úgy nálunk, ahol a pártszolgálatos médiumok naponta közvetítenek Schmitt úr nyilvános programjairól, naponta látjuk őt a miniszterelnök társaságában magán- és hivatalos rendezvényeken. Orbán Viktor tüntetően szívélyes Schmitt-tel és feltűnően gyakran mutatkozik vele stadionban, bazilikában, magánrendezvényen, politikai eseményeken.

Pedig ez, így, nem Orbán magánügye! Orbán Schmitt rehabilitációjára tett nyilvános kísérletei azt üzenik, hogy a miniszterelnök nem tulajdonít jelentőséget azoknak a vádaknak, amelyeket Schmitt soha nem tudott megcáfolni – tehát igaznak kell tekintenünk azokat! Ezek szerint Orbán nem tekinti bűnnek a szellemi tulajdon ellopását, a lebukást követő folytatólagos hazudozást, sőt a nyilvánosság előtt vállalhatónak tartja azt a politikust, aki ilyet elkövet.

Lehet ez férfiúi hűség a megtévedt baráthoz. Még tiszteletre méltó is lenne Orbán magatartása, ha mindezt nem a nyilvánosságban demonstrálná. Lehet hű gyenge jellemű barátjához családi körben, de ha a kamerák elé lép vele, az már politika. Orbán így azt üzeni, hogy le vagytok sajnálva, kilőttétek az emberemet, de nem érdekelnek az érveitek. Az erkölcsökre oly gyakran hivatkozó miniszterelnök ócska taktikai okokból tiporja lábbal a keresztény erkölcs alapértékeit.

Kis ügynek látszik, de a lényegről üzen: csinálhattok, amit akartok, de azt, hogy ki a jó ember, ki nem, azt majd én mondom meg. Igenis, miniszterelnök úr!