Ha a következő kérdésekre, de akár csak egyetlenre nemmel válaszol, ön nem alkalmas nyúltartásra!
Tudták, hogy egy nyuszi akár tíz évig él? És, hogy nem ehet akármit, mert a nem megfelelő tápláléktól napokon belül elpusztul? Hogy ennek ellenére szinte egyfolytában etetni kell, mert ha nem eszik és nem bogyózik, akkor halálos beteg lehet? Hogy évente kétszer úgy vedlik, hogy a lakás plafonjáig száll a szőr? Hogy félévente orvoshoz kell vinni, ahol vágják a körmét és oltják, ami esetenként több ezer forintba kerül? Hogy mindennap friss vizet kell kapnia?
Ha ezekre a kérdésekre, de akár csak egyetlenre nemmel válaszolt, ön nem alkalmas nyúltartásra! Hiába az évek óta egyre hangosabb propaganda, a mai napig találkozni olyan családokkal, akik – csak azért, hogy elhallgattassák a hisztiző gyerekeiket – kisnyuszit vesznek húsvétra. Mintha csak egy plüss lenne, bele sem gondolnak, hogy ezzel az állattal komolyan foglalkozni kell. Az esetek nagy többségében egy-két héten belül meg is unják, aztán mehet a kis bundás, ahova akar. Az állatkert és a legtöbb állatmenhely be sem fogadja őket, így az út szélére vagy rosszabb esetben a tányérra kerülnek.
Nekem van egy nyuszim. Én is húsvétra kaptam, hét éve. Hét éve! Azóta gondozom. Viszem az orvoshoz, aggódom érte, ha nem akar enni, porszívózom a lakást mindennap és igen, szedem utána a bogyókat is. Megteszem, mert évekkel ezelőtt felelősséget vállaltam egy aprócska életért. Az én nyuszim boldog. Lufival focizik és tévét néz, és rendszeresen ellopja a telefontöltőmet, de a vécépapírt is. Nagyon aranyos, amikor játszik!
Nem tudom, meddig él, de biztos vagyok benne, ha egyszer mennie kell, hálás lesz a teremtőnek azért, mert velem élhetett. Gazdinak lenni felelősségteljes küldetés: ahogy az állatokkal bánsz, olyan ember vagy.
(Cikkünket itt olvashatja)
