Miért van az, hogy csak a karácsonyi filmekben, meg a képeslapokon néznek ki jól a karácsonyfák? A fenyőárusoknál is csak addig szép a portéka, amíg az ember haza nem cipeli.
Otthon aztán a talpba faragás után derül ki, hogy ferde. Netán a lakás méreteihez képest túl terebélyes, így vagy a sarokba passzírozza az ember, vagy kizárja vele magát és szeretteit a szobából. Esetleg a díszítés során a tűlevelek azonnal hullani kezdenek, természetesen azon az olda- lon, ami a legelőnyösebbnek tűnt, megmutatva, hogy egy pompás fenyő kopasz ágai semmivel sem szebbek, mint egy ázott macska.
Arról nem is beszélve, hogy hiába a porszívó, a tűlevelek egy részét akkor is egész évben mezítláb szedjük majd fel. A fenyőgyanta garantáltan megfogja a szőnyeget, a bútorkárpitot és a függönyt, így az ünnepi illat is jó hosszan kitart.
Érthető, ha ezek után csakis műfenyőt veszünk. Persze az sem tuti megoldás: a megfizethető csak 10–15 méter távolságból tűnik élethűnek, a pompás, sűrű díszíthetetlen, s ha végre megtaláljuk a pulykapénzből nagy nehezen megvásárolható hibátlan darabot, azt jó eséllyel a kutya dönti fel a szentesti csengettyűszó előtt, vagy az ünnep vége felé a nagyi dobja ki, arra hivatkozva, hogy idén végre megelőzte a tűlevélhullást. Esetleg kiderül a hibátlan modellről, hogy bedobozolva sem sokkal kisebb, s még a garázsban sem fér el…
Ideje lenne előrukkolnia valakinek a tökéletes megjelenésű, fenyőillatot árasztó, fix tűlevelű, hibátlanul feldíszített bérkarácsonyfával, amit szenteste kihoznak, vízkeresztkor elvisznek, s amivel garantáltan megnyerhető majd a Bors 2014-es Karácsonyfa versenye.
