Nehogy már ne érjen meg havi huszonötezer forintot, hogy napi egy kapszula bevétele után a gerincvelőm turbó tempóra kapcsolva ontsa magából a friss őssejteket, melyek a szervezetem hibásan működő pontjaira vándorolva egy-két nap alatt meggyógyítanak!
Az ember saját magától ne sajnálja a pénzt. És igenis lehet hinni a reklámoknak, még annak is amelyik nem a leggazdagabb kereskedelmi tévé főműsor-idejében fut, hanem egy kihalt villamosmegállót megvilágító koszos oszlopra ragasztották ki celluxszal.
Én hiszek a csodaszerekben! Vannak például remek fogyasztó kapszulák, melyektől akkor is lefogyok, ha minden este egy kiló kenyérrel tunkolom ki a pacalt a lábasból. És hajnövesztő szer is van, hülyeség beültetésre menni mert felélednek a hajhagymák maguktól is. A folttisztítókról már ne is beszéljek! Sitty-sutty kiszed-nek minden koszt, kávé, gyümölcslevek, tinta… nem gond, bekenem, megsikálom kicsit, s kész is. Ott a tiszta ruha.
Azok számára, akik e sorok olvasása közben azt gondolják, hogy agylágyulást kaptam ebben a hőségben, még van remény. Mert ők tisztában vannak vele, hogy kapszulától nem lehet fogyni, ha lenne a kopaszságnak ellenszere, nem lennének a földön kopasz gazdagok, és ha egy pólót egyszer leamortizál a gyerek, az biztosan koszos marad örökre, nincs olyan kemikália amelyik újat varázsol belőle. És őssejtet sem cserél semmiféle kapszula.
Furcsa módon azonban még mindig milliók élnek a Földön, akik képesek bedőlni ezeknek a nyilvánvalóan hamis csodaszereknek. Persze őket is meg lehet érteni. Aki beteg, aki reménytelen, az belekapaszkodik a legapróbb szalmaszálba is. Bármit megad azért, hogy újra egészséges legyen. Aljas és embertelen dolog ezzel visszaélni.
