Szinte minden kultúrában káoszt, mocskot, emberi kínokat őriz az alvilág kapuja. S így van ez a mai Budapest aluljáróiban is.
A tömegközlekedésben szenvedők a föld alatt nem látnak mást, mint mocskukban fetrengő hajléktalanokat, szemetet kínáló lomisokat. E két csoport üvöltöző tagjainak sorfala között vezet az út reggel a munkába és haza is az édes pihenés felé. Igazi világváros! Már ha egy harmadik világbeli zsibvásárra gondolunk, mert európai metropolisra nem emlékeztet fővárosunk föld alatti része.
Persze egy országban, ahol tízből egy ember tartósan nem dolgozik, és az aktív népesség három százaléka él mélyszegénységben, nehéz bármit is kezdeni a perifériára szorultakkal és az ügyeskedésből tengődőkkel.
Budapest vezetése viszont eddig még egyszer sem nyúlt kellő emberséggel ehhez a problémához. Az intézkedések alapján úgy tűnik: városatyáink szerint az otthontalanok és a gagyival házalók szemétnek minősülnek, amit el kell takarítani. Miközben a hajléktalanszállók inkább megszűnnek, mint bővülnének.
A hírek szerint ősszel megint jön a nagytakarítás. Kipucolják az aluljárókat, vagyis ott nem alhat és nem árulhat senki. Jó, és? Akkor ezek az emberek majd építenek egy űrhajót és elköltöznek az Orion-ködbe? Finoman szólva is: egy nagy lómicsodát!
Tarlós főpolgármester és csapata az ilyen döntések idején úgy viselkedik, mint egy csapat strucc. Azt hiszik, ha erővel csinálnak rendet, rend is lesz. Pedig nagyon nem...
Tényleg olyan az egész, mintha a jó öreg Lucifer megunta volna a fortyogó üstöket, és nagytakarítást rendelt volna el a pokolban.
Elkárhozottak, kifelé!
Na jó, de hova?
(Cikkünket itt olvashatja)
