Pró: végre!
Lopásnak minősül, ha hozzányúlnak a kitett hulladékhoz, és azonnal a Gyorskocsi utca fogdájára viszik őket, ha mégis.
Nem azzal volt a bajom, hogy az általam kidobott kacatokat, kiszuperált elektromos eszközöket elvitték, hanem azzal, ahogyan tették. Jöttek csapatostól, és huszadjára is átforgattak mindent, miközben egyre nagyobb területen rugdosták szét a szemetet. Sőt, reggelre az egyik lomőrző oda is ürítette feneke tartalmát a kapunk elé.
Na, itt telt be a pohár. Persze, hogy örül a szívem, hogy ezzel a jogszabályi változással most én üríthetem a lomizók fejére a fenekem tartalmát.
Kontra: miért?
Nekem nincs bajom a lomizókkal. Oké, előfordul, hogy dzsuvát hagynak maguk után (nem többet, mint a dohányosok, kutyások vagy a csak szimplán bunkó szemetelők), de alapvetően hasznos, amit csinálnak.
Ráadásul munkával – mert ez bizony az! – keresnek némi pénzt, nem koldulással vagy lopással. Miért baj az, ha kevesebb megunt, tönkrement holmi megy a szemétégetőbe? Miért baj az, ha valami, ami nekünk már ócskaság, az másnak még hasznos lehet, sőt örömöt szerezhet.
Tizenöt éve egy félszemű, szakadt plüssméhecskét raktunk ki lomtalanításnál. Fél órával később újra arra jártam. Egy háromévesforma, kis koszos képű, aranyos romagyerek ölelgette szeretettel, arca boldogságtól ragyogott. Holnaptól jól megbüntetik majd ilyenért a szüleit. Logikus, nem?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.