Vélemény: Változás

Huszonévesen az oltár előtt állva fel sem fogja az ember, mit jelent az, hogy jóban, rosszban együtt maradni. A boldog mézeshetek után sorra jönnek a hétköznapi dolgok, a gyerekek, a munkahelyi gondok, a csekkek, a hülye szomszédok, a kísértések, és ezeket mind-mind együtt kell legyőzni, különben felborul az a kényes egyensúly ami mozgásban tartja egy férfi és egy nő életközösségét.

Rékasi Károly és Détár Enikő évtizedek óta üdítő színfoltja a hazai sztárvilágnak, ahol – nem titok – gyorsabban cserélnek párt a szereplők, mint a civilek. Talán a több a kísértés miatt van, talán érzékenyebb lelkűek a művészek, ki tudja, de bizonyítottan így van. Karcsi és Enci azonban rácáfolt minderre, közel három évtizeden át jól éltek, két gyermekük született, és nem csak a szakmájukban, de a vállalkozásaikban is sikert sikerre halmoztak.

Azért, mert támogatták egymást. Bármibe kezdtek, a szeretetükkel és az egymás iránt érzett tiszteletükkel előre nyomták a másikat, nem visszahúzták.

Egy pár évvel ezelőtt furcsa változás állt be az ­éle­tükbe. Enci plasztikai sebészhez kezdett járni, Karcsi a szabadidejét a konditeremben töltötte. Nem nagy dolog ez, múlik az idő, ők a külsejükből is élnek, érthető, hogy mindent megtesznek azért, hogy jól nézzenek ki.

A szakításuk hírére azonban az volt az első dolog, ami megfogalmazódott bennem, hogy észre kellett volna venni a jeleket. Ők megújulni akartak, a kapcsolatukért küzdöttek. Csak azt nem vették észre, hogy amíg a testüket formálták, elhanyagolták a lelküket.