Az eredményeket az Ausztrál Tengertudományi Intézet (AIMS) éves jelentésében mutatták be, amely szerint a Nagy-korallzátony északi és középső részén soha nem volt látható ennyi korall az elmúlt 36 évben, amióta rendszeresen ellenőrzik a zátony állapotát.
A tanulmány azonban arra is figyelmeztet, hogy az újszülött korallok nagyon sérülékenyek, könnyen elpusztulhatnak az éghajlatváltozás vagy más zavarok miatt. Ráadásul míg a koraltakaró néhol helyreállt, addig más területeken – nevezetesen a zátony déli részén – visszaesett.
A Nagy-korallzátonyt fenyegető legfőbb veszély a korallok kifehéredése, ami akkor történik, amikor a tenger hőmérséklete megemelkedik. A szokatlanul meleg víz okozta stressz hatására a korallok kiszorítják a bennük élő algákat, amelyek színt és életet adnak nekik, így elpusztulnak. Felépülhetnek, de csak akkor, ha a körülmények ismét kedvezővé válnak számukra.
Idén márciusban mi is hírt adtunk a legutóbbi tömeges korallfehéredséről, ami hat éven belül már a negyedik alkalom volt, hogy a korallzátony ilyen súlyos károsodást szenvedett. Az első tömeges fehéredést 1998-ban figyelték meg, majd 2002-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2020-ban ismét látható volt.
Aggasztó adat, hogy 2016 előtt az AIMS csak két tömeges fehéredést rögzített, azóta viszont négyet, tehát úgy tűnik, egyre gyakoribbá válnak. Az éghajlatváltozás a korallok kifehéredésének egyik legfőbb oka, ezért számíthatunk arra, hogy a zátonynak további kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkező években.
A korallzátonyok érzékeny ökoszisztémák: köztudottan könnyen elpusztulnak a káros környezeti hatásoktól, és nehezen regenerálódnak. Reméljük, hogy az újszülött korallok sokasága a tartósabb megújulás jele, írja a Time Out.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.