Két évvel azután, hogy tűzvész hallgattatta el a párizsi Notre-Dame-ot, egy kortárs művészeti projekt a rekonstrukció keretében segít hallhatóvá tenni a történelmi helyszín lelkét, tudtuk meg a The Art Newspaper cikkéből.
A Notre-Dame harangjai a környezet hangjaira reagálva folyamatosan vibrálnak. Ez a vibrálás azonban olyan halk, hogy az emberi fül nem érzékeli. Az amerikai hangművész, Bill Fontana, júliusban a harangtoronyban járt, hogy felmérje a rekonstrukció alatt álló épület hangjait. Egy gyorsulásmérőt helyezett a katedrális legrégebbi harangjára, a majdnem 350 éves Emmanuelre, hogy meghallgassa mi zajlik benne.
Az érzékelő olyan hangokat tett hallhatóvá, amelyeket soha senki nem hallott korábban, pedig a harang elkészülte, azaz 1681 óta folyamatosan jelen vannak.
A város hangjai, a szirénák, a motorok zümmögése hozza létre azt a vibrálást a harangban, ami az érzékelő által az ember számára is hallhatóvá válik. A művész szerint ez a hang a harang "lelke", a "lehellete".
Fontana jövő júniusban élő streaming formájában tervezi bemutatni a Notre-Dame néma visszhangja című hangművészeti projektjét, melybe a tervek szerint a jövőben a világ más pontjain is bele lehet majd hallgatni. Ha a projekt sikeres, a művész a bejövő összeget a katedrális rekonstrukciójának támogatására szeretné fordítani.
Az Emmanuel XIV. Lajos király parancsára készült 1681-ben, és ez a legrégebbi a székesegyház tíz harangja közül.
Ez volt az egyetlen, ami túlélte a francia forradalmat, az összes többit beolvasztották, hogy ágyúgolyót készítsenek belőle. Az újság kérdésére, hogy vajon milyen lesz, ha egyszerre mind a tíz harang rezgéseit lehet majd hallani, a művész így válaszolt: "rezgések csillogó, harmonikus függönyét képzelem el".
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.