Két évvel azután, hogy tűzvész hallgattatta el a párizsi Notre-Dame-ot, egy kortárs művészeti projekt a rekonstrukció keretében segít hallhatóvá tenni a történelmi helyszín lelkét, tudtuk meg a The Art Newspaper cikkéből.
A Notre-Dame harangjai a környezet hangjaira reagálva folyamatosan vibrálnak. Ez a vibrálás azonban olyan halk, hogy az emberi fül nem érzékeli. Az amerikai hangművész, Bill Fontana, júliusban a harangtoronyban járt, hogy felmérje a rekonstrukció alatt álló épület hangjait. Egy gyorsulásmérőt helyezett a katedrális legrégebbi harangjára, a majdnem 350 éves Emmanuelre, hogy meghallgassa mi zajlik benne.
Az érzékelő olyan hangokat tett hallhatóvá, amelyeket soha senki nem hallott korábban, pedig a harang elkészülte, azaz 1681 óta folyamatosan jelen vannak.
A város hangjai, a szirénák, a motorok zümmögése hozza létre azt a vibrálást a harangban, ami az érzékelő által az ember számára is hallhatóvá válik. A művész szerint ez a hang a harang "lelke", a "lehellete".
Fontana jövő júniusban élő streaming formájában tervezi bemutatni a Notre-Dame néma visszhangja című hangművészeti projektjét, melybe a tervek szerint a jövőben a világ más pontjain is bele lehet majd hallgatni. Ha a projekt sikeres, a művész a bejövő összeget a katedrális rekonstrukciójának támogatására szeretné fordítani.
Az Emmanuel XIV. Lajos király parancsára készült 1681-ben, és ez a legrégebbi a székesegyház tíz harangja közül.
Ez volt az egyetlen, ami túlélte a francia forradalmat, az összes többit beolvasztották, hogy ágyúgolyót készítsenek belőle. Az újság kérdésére, hogy vajon milyen lesz, ha egyszerre mind a tíz harang rezgéseit lehet majd hallani, a művész így válaszolt: "rezgések csillogó, harmonikus függönyét képzelem el".
