Ahol bárki dalra fakad a boldogságtól: Ambergris Caye, Belize
Már volt szerencsénk megfordulni ezen a szigeten, melynek egyetlen települése San Pedro – talán ismerős Madonna La Isla Bonita című slágeréből. A szigethez közel húzódik az északi félteke legnagyobb, az ausztrál Nagy Korallzátony után pedig a világ második legnagyobb korallzátonya, ami mellett tengeri rezervátum található, azon belül pedig a Shark Ray Alley (Cápa-rája köz) várja a látogatókat.
Ide vezetett túrák keretében juthatunk el, a szolgáltatókat pedig nem nehéz megtalálni a falu főutcáján, a hajókikötő közelében. A viszonylag sekély vízben pompás élmény pipával lebegni, és figyelni az alattunk elsuhanó tengeri állatokat. A tény, hogy elsősorban szelíd, bár nagyobbacska dajkacápákról van szó, garantálja a biztonságos nézelődést.
Travelo tipp:
Az 1800-as években benépesült szigeten tizenhatezren laknak, és az autóközlekedés is megengedett. De ha szeretne kicsit visszamenni az időben, akkor bázisul válassza a szomszédos Caye Caulker-t, ahol viszont nincsenek járművek, a lazulás élménye tökéletes – és csupán fél órával fekszik távolabb a tengeri rezervátumtól hajóval, mint az Ambergris Caye. Természetesen innen is szerveznek kirándulásokat a cápa-rája közbe.A Hol Chan rezervátumnak több része is van, bár vitán felül a cápás-rájás a legizgalmasabb. Napos vagy félnapos kirándulásokat tehetünk a korallzátonynak ahhoz a részére, ahol „klasszikus" zátonyélet folyik rákokkal, bohóchalakkal, sügérekkel és nem kevés barrakudával. Ezenkívül szerveznek túrákat a szigetet körülvevő mangrove-erdőkhöz és a tengeri fűvel borított tengerrészekhez is. Tapasztalatból tudjuk, hogy errefelé sósvízi krokodilok is előfordulnak.
Nem untatjuk azzal, hogy a világ kedvenc szigetén milyen szép vízalatti világ várja, mert az egy dolog. Ami itt igazán különlegessé teszi a pipás lebegést, azok a hajóroncsok. A második világháború alatt több japán hajó is elsüllyedt itt: a legjobb helyek ezek felfedezésére El Nido és a Coron-öböl.
De ha erre jár, ne felejtse el megnézni a világ legnagyobb, 34 kilogrammos igazgyöngyét sem.
Végre egy olyan szigetnév a Maldív-szigetek sorában, amit könnyű megjegyezni! A Baa atollt az UNESCO 2011-ben világörökségi bioszféra-rezervátummá nyilvánította, azonos jogokkal a Galápagos-szigetekhez és az indonéz Komodo szigethez hasonlóan.
A Maldív-szigetek egyébként is népszerű úti cél, pedig a látogatók többsége csak a víz felett készült fotók miatt érkezik ide. Rosszul teszik, mert a szigetország kristálytiszta vizeiben hétszáz halfaj él. Itt aztán nem kell messzire menni a tengeri kertekhez: többnyire elég a szállás előtt becsobbanni a vízbe egy maszkkal és pipával. Kisebb cápák, teknősök, korallok, barátságos polipok egyaránt előfordulhatnak a vizekben.
A Galápagos-hoz hasonlóan ez is egy olyan hely, ahol a szárazföldön és vízben egyaránt különleges fajok élnek. A nagyobbra nőtt „sárkányokat" mindenki ismeri, de azt kevesen tudják, hogy a Komodo Nemzeti Park körüli vizek több mint ezer halfajnak, 260 koralltípusnak és 14 bálna-, delfin- és teknősfajnak adnak otthont. Aki rájákkal, cápákkal, ragyogó korallok közepette szeretne búvárkodni, a Pink Beach (Rózsaszín part) felé vegye az irányt, ami a főszigettől 20 perces hajóútra található.
Maga a sziget igen pici, de kristálytiszta vizében a kisebb polipok és tengeri csillagok mellett igazi érdekesség, hogy nemcsak kishalak, de kifejezetten nagyok úszkálnak. A másik kedvelt hely, ahová pipás búvárutakat is szerveznek hajóval, a Manta Point, ahol délelőttönként manta ráják úszkálnak nagyobb számban – a szervezők szerint 75% az esély arra, hogy velük együtt úszkálhatunk. Ha ezt célozza meg, ne feledje, hogy a hatóságok úgy döntöttek, az élővilág érdekében korlátozzák a Komodói Nemzeti Parkba látogató turisták számát, és előre kell regisztrálnia.
Cancún tömegturizmusától csupán félórányira található Isla Mujeres, ám lélekben ez a sziget akár fényévekre is lehetne tőle. Itt ugyanis az egyik legizgalmasabb élmény a cetcápákkal ismerkedés. A szervezett utakon az állatok vonulási útvonalán teszik ki a búvárokat, akiknek nincs más dolguk, mint várni a hatalmas halak felbukkanását. Egy-egy ilyen találkozás akár húszperces is lehet – és valószínűleg aki egy ilyet átél, az sosem felejti el. Az élményért június és augusztus között kell érkezni, ugyanis ilyenkor rajzanak a bonito tonhalak, márpedig ez a cetcápák kedvenc csemegéje.
A hely két vízalatti szoborparknak is otthont ad: három és fél métertől hat méterig terjedő mélységben több mint ötszáz, életnagyságú szobrot láthatnak az úszkálók.
A Turks- és Caicos-szigetek környékén bizony egész évben harminc méter fölött van a vízalatti látótávolság, de a legjobb, ha az ember december és február között érkezik. Ekkor ugyanis púposbálnák lepik el a vizeket, hogy párt találjanak maguknak, és utódokat nemzzenek, akik itt is születnek meg. A Grand Turk sziget és a Salt Cay közötti Columbus átjáró az egyik vonulási útvonaluk, itt ugyanis nagyon sekély a víz, és a bálnamamák itt tanítgatják kicsinyeiket a bálna egyszeregyre.
Bonaire, ez a kis holland sziget annyira szerencsés helyzetben van, hogy a hurrikánok teljes egészében elkerülik – ami a mi szempontunkból is jó, ugyanis a korallokat és a tengeri élővilágot természeti katasztrófák sosem sújtják. Ez egyben az első sziget a Karib-tengeren, amely tengeri rezervátumot hozott létre partjai mentén. Ráadásul Bonaire 89 búvárkodásra alkalmas helye közül 63 a partról elérhető.
A sziget északi partszakasza kifejezetten jó a pipás búvárok számára, mert örvények alig vannak, ellenben a zátonyok 60 centiméteres mélységtől három méter mélységig helyezkednek el. A legnépszerűbb helyek itt az Andrea I, a Witch's Hut és a 1000 steps (ezer lépcső) – utóbbinak a neve senkinek ne vegye el a kedvét, csupán 78 lépcsőről van szó, de így legalább nincsenek tömegek.
A Galápagos-szigeteket egyszer az életben látni kell, és ha még búvárkodni is tud itt, akkor igazán szerencsésnek mondhatja magát – bár a szigetek ökoszisztémáját egyre jobban veszélyeztetik a turisták. Természetesen itt a tenger is különleges ökoszisztémának ad otthont. Aki a legjobb helyeken szeretne állatmegfigyeléseket végezni, annak többnyire kishajóra kell ülnie, mely kiviszi a helyszínre.
A Punta Espinosa-nál oroszlánfókák, tengeri teknősök és pingvinek között úszkálhat, egyes időszakokban pedig delfinek, illetve púpos és gyilkos bálnák is felvonulnak (összesen 24 delfin- és bálnafaj él a Galápagos körüli vizekben). Ha sokat szeretne látni, a legjobb, ha június és október között érkezik. A Prince Phillip's Steps-nél manta ráják, pörölycápák és trópusi halak úszkálnak, a Los Tuneles-nél pedig érdekes vízalatti sziklaformációkban is gyönyörködhetünk. Az oroszlánfókás úszkálásra legjobb hely az Isla Lobos.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.