

A középkori wc-k, vagyis az árnyékszékek és az azokhoz kapcsolódó emésztőgödrök megjelenése a városok lakosságának növekedése miatt vált elkerülhetetlenné, így ezek a bélelt falú mélyedések a háztartások szerves részévé váltak. Ezeket a réseket rendszerint fával vagy kővel rakták ki, és bár időnként ürítették őket, az aljukon felhalmozódó sűrű, nedves közeg különleges konzerváló hatással bírt.

Ami egyszer beleesett a sárba, az szinte légmentesen elzárva, eredeti állapotában maradt meg az utókornak. Mivel ezeket a helyiségeket a társadalom minden rétege használta, a leletek nem egy szűk elit, hanem az átlagember mindennapjait reprezentálják. A régészek számára ez a közeg valóságos időkapszula, ahol a véletlenül beleejtett tárgyak és a biológiai maradványok egyaránt fontos válaszokat adnak.
A IX. századi Southampton, akkori nevén Hamwic, az angolszász Anglia egyik legfontosabb kereskedelmi központja volt. A kikötőváros élénk kapcsolatot ápolt Skandináviával és az európai kontinenssel, ám egy konkrét lelet még ennél is távolabbi szálakra mutatott rá. Az egyik helyi emésztőgödör feltárásakor egy olyan ezüstpénz került elő, amelyet a Cordóbai Kalifátus területén, a mai Spanyolország déli részén vertek. Ez az iszlám állam a korszak egyik legfejlettebb gazdasági és kulturális hatalma volt, valutája, a dirham pedig Európa-szerte elismert fizetőeszköznek számított.

A lelet rávilágít a középkori gazdaság globális jellegére. Az ezüstpénz hosszú utat tett meg a mediterrán világtól az angol partokig, kereskedők kezén és piacokon át vándorolva, míg végül tulajdonosa véletlenül bele nem ejtette a pottyantósba. A birtokosa valószínűleg nem érezte elég erősnek a motivációt, hogy a visszataszító körülmények ellenére lemásszon a nemesfémért, így a pénzérme évszázadokra a földben maradt, hogy ma bizonyítékként szolgáljon a vallási és politikai határokon átívelő kereskedelemre.
Nemcsak a pöcegödrökben talált tárgyak, hanem maga a biológiai hulladék is rengeteg információt hordoz. 1972-ben a viking kori York (Jórvík) területén találtak egy rendkívül jó állapotban megmaradt, fosszilizálódott emberi ürüléket (koprolit). A tudományos vizsgálatok meglepő részletességgel tárták fel az egykori lakó étrendjét és egészségügyi problémáit. Míg a legtöbb környékbeli lakos vegyes étrenden élt, ez a konkrét személy főleg húst és kenyeret fogyasztott, ami a korszakban némileg szokatlannak számított.
A minta azonban sötétebb titkokat is felfedett: az illető súlyos bélférgességben szenvedett. A paraziták jelenléte a középkorban mindennapos volt a higiénia hiánya, a szennyezett ivóvíz és a nem megfelelően átsütött ételek miatt. A fertőzés mértéke alapján a kutatók arra következtetnek, hogy az érintett komoly fájdalmakkal, görcsökkel és akár vérszegénységgel is küzdhetett. Így a húsban gazdag étrend nem feltétlenül az ízlését tükrözte: valószínűleg kényszerű öngyógyításként szolgált a szervezetéből tápanyagokat elszívó paraziták okozta gyengeség és éhség ellen.

A pöcegödrökben talált leletekben az a legjobb, hogy nem hazudnak: nincsenek bennük utólag kiszínezett hőstettek vagy politikai önfényezés, mint a korabeli kódexekben. Amíg a krónikások a királyok dicsőségét körmölték, a föld mélye a valódi életet raktározta el: a messziről behajózott árukat, a kínzó betegségeket és azt, hogy pontosan mi került az asztalra. Egy marék elszórt mag, vagy egy törött cserép sokkal pontosabb képet ad a középkori ember hétköznapi küzdelmeiről, mint bármilyen hivatalos irat.
Ezek a lelőhelyek rávilágítanak, hogy a történelmet nem csak a várakban vagy a csatatereken írták. A múlt legfontosabb láncszemei sokszor a legkevésbé látványos helyeken, a történelmi árnyékszékek, a városi mocsok mélyén hevertek évszázadokig, hogy végül teljesen más megvilágításba helyezzék mindazt, amit eddig a középkori világról hittünk.
Ismerd meg a toalettek rövid történetét az alábbi videóból:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.